Szia!

 

Neked is összevontan válaszolok.

 

Számomra a probléma már ott kezdődik, amikor az egyént (akarata ellenére is) alárendelik a közösségnek. Úgy gondolom, csak az a jó közösség, amely az egyének számára is jobb, mint a különállóság. A 'közösség javára' címszóval kikényszerített önfeláldozás -véleményem szerint- már a "pokol" irányába viszi el a közösséget.

Igazából ez is lenne a lényeg. Olyan értékrendet mutatni az embereknek ami mindenki számára elfogadható. Amíg ilyet nem tudunk mutatni, addig ahogy te írtad, mindig lesznek másoknál egyenlőbbek. Remélem azt nem nehéz belátni, hogy több ember ha összefog akkor nagyobb életszínvonalat tud biztosítani mint az egyének külön-külön. Azt kell valahogy elérni, hogy az emberek szívesen együttműködjenek egymással.

----

Egyet értek Tolléval. Amilyen a természetünk olyan megnyilvánulásokra vagyunk képesek. Ennek plussz annak felismerése, hogy valójában mindenki egy békés világban szeretne élni majd megteremti azon képességünket, hogy felhagyjunk az ellenségeskedéssel.

Fokozatosan elhagyjuk a harcos "én"-t ahogy egyre intelligensebbek leszünk.

Először háborúztunk, utána veszekedtünk, azután vitatkoztunk, kezdünk eszmét cserélni, ez után pedig eljutunk a megegyezéshez.

Így lesz a harcos természetünkből békés együttműködő természet. Végéig az volt mindenki célja, hogy "nekem jobb legyen". Csak a másik máshogy gondolta.

Előbb-utóbb belátjuk, hogy közös gondolatra kell jutnunk, hogy ne egymás ellen hassunk, hiszen akkor nem érjük el a maximális jólétet.

Pedig ez a vágy hajt minket.

Én sohasem tudok más végeredményre jutni mint az egyenlőség. Szerintem ez lesz a befutó.

 

 

Ugyanakkor tény, hogy én sosem tudnék megbocsájtani olyan embereknek, akik erőszakkal átlépik mások szuverenitásának határait. Legalábbis addig biztosan nem tudnék (és valószínűleg nem is akarnék) megbocsájtani nekik, amíg ezzel a tevékenységükkel föl nem hagynak. Itt jutottam kenyértörésre a kereszténységgel kapcsolatban is.

 

 

Erre nem reagálok bőbeszédűen mert ha el szoktad olvasni a másoknak írt hozzászólásaimat is akkor már írtam róla.

Ez egyébként nem keresztényfüggő. Egész egyszerűen bárki által kipróbálható és saját magán illetve a kapott válaszreakciókon lemérhető, megfigyelhető tény, hogy ha nem tudsz valkinek megbocsájtani akkor tényleg nem képes az elméd teljes igazságokat meglátni. Egész egyszerúen beszűkül a látásmódod. Illetve az enyém így működik, nem tudom, hogy a tied is így, csak feltételezem.

Jobb választ tudok adni szelíd tudatállapotban mint haragvóként.

A kereszténységgel mi a gond?