é - én - itt

ő - ön - ott

 

int/hint - önt (irányultság nélkül ömölhet, omolhat, inthet, inghat, inoghat, indulhat)

 

int - ím

 

 

INT, (in-t v. im-t) önh. m. int-ětt, htn. ~eni v. ~ni. Gyöke vagy a mozgást jelentő in, s rokon az inog, ingat, indúl stb. szókkal, s eredetileg am. mozdít, mozgásba hoz, különösen, szemmozgással, szemhunyással vagy fejbiczentéssel jelt ad, valamit v. valamire mutat, vagy pedig, ami hihetőbb, minthogy az in gyökből eredett többi származékok mély képzéssel és ragozással járnak, a mutató im.

 

A régi magyar nyelvemlékekben: imt. Imte azért ennek Simon Péter. És intének ő társoknak. (Tatrosi codex). S épen ezek mutatják főkép az im-től származást.

 

https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/i-615A7/int-61A85/