Letisztázva:

 

Állat = Az álló ige - tövének származéka deverbális -t névszóképzővel.

gyöke más szavakban: al - ál (etakart) - alsó - alantas - alom - álom - áll - állandó - alany

gyök magyarázat:

Állat / Ember = alsó lény / emelkedő lény

ábrándozva - álmodozva / éberen

 

 

Ember = Az  émed / émbred = ébred (émberedik -m nélküli rövid változata, mint göb/görbed gémberedik) ige emb (emlő, emel) tövének származéka ~ egy feltehető -r képzős ember igéből ered mint  annak folyamatos melléknévi igeneve (‘emberedő’), vagy mint az ~ képzett határozószó (‘emberül’); azaz becsületes, derék emberhez illően. " Megembereli magát azaz " erőt vesz magán. Aki ébred, az is erőt vesz magán, kihúzza magát, felegyenesedik. A képzésmódra példa homorul, keserül. A gömbölyödő puha mozgás zaját érzékelteti a mindenütt jelenlévő mb hangzópár, hasonlóan a zajosabb gördülő mozgás zajátérzékeltető mp, nt hangzópárokhoz pl. hederít, hencser, hengerít, hentereg, hömpölyget családjából.

 

Más nyelvekben: hombre, homo, human stb.

Gyök összefüggések:

 

göb- gömbölyül (gömb) - gebed - görbed - görnyed / gomb - gombolyodik - gondoskodik - gond - gondolkodik / gombolyít - göngyöl / hömpölyög - hempereg

dob - domborul (domb)

homlok / homorú 

hány - hanyatlik - hantol (bukfencet hány)

hengerít - hencseredik - hemperget - hederít - hadar - hord - görget

homlok /omlik

ömlik / omlik

emel - omol

omlik - omol - öböl - öblös - övez - öv

ë - ën - ön / önt - ömlik

 

Íves vagy emelkedő (ovális) mozgásra vonatkozó gyökök:

 

én = enmagam = ennenmagam = önmagam

emlő - önt/ömlik - ellik (ent/emlik - hánt- hámlik) ) - emse - Emese - Enéh - Anya

Ember - embrió (emberré emelkedő)

éj - éjszak - ébred - éber

eszik - éhes - évődik - evődik - emésztődik - epekedik

emészt - emel - émelyeg - inbolyog

év - ív - óv

amaz / emez

íme - említ - emleget - emlékezik

 

Ősi ösztönhangok: Közelre mutató magas, távolra mutató mély hangrendű, imitálva a közeledő, távolodó hangokat.

 

e > ez / em+ez / em+el /

a > az / am+az / om+ol /

í > itt / em+itt / em+így

ó > ott / am+ott /am+úgy

el / élénk - ébredő - éber - éles - él

al / alvó - ábrándozó - álmodó - hal

 

 

bizonyítás:

 

émed – ‘ébred’: Egy hang: s feledett régi dalra émed (Arany). – émette, imette, imetten: ‘ébren, virrasztva’: A játszi reménység amidőn imette / A boldogtalannál hitelét vesztette, / Álmot küld szemére… (Arany). Az ~ (vagy émik) ige ismeretlen eredetű; az émette, imette személyjeles határozói igenevek („az ő émette”, vagyis „az ő éber állapotában”). Elavult szavak.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/emed-F1EEB/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJlbWVsIn0

 

 

emel – ‘felfelé mozgat’; ‘épít’; ‘fokoz’. Származékai: emelget, emelkedik, emelkedő, emelés, emelet, emelő, emeltyű, emelvény. Bizonytalan eredetű ige. Ha elfogadható, hogy legkorábban elm- töve volt, amely hangátvetéssel eml-, végül ~ formát öltött, akkor ugor kori örökségünkhöz tartozik: osztják álem, vogul elm (‘emel’). Írásos vagy más, akár közvetett bizonyíték a fenti feltételezésre nincsen.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/emel-F1EEC/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJlbWVsIn0

 

 

domború – ‘dombszerűen kiemelkedő’; ‘síkjából kiemelkedő’. Származékai: domborodik, domborul, domborít, domborzat. A domb származéka; a ~ egy feltehető -r képzős dombor igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘domboruló’); a képzésmódra példa homorú, keserű. A nyelvújítók is elvonták a dombor tövet, de névszóként, s részint a dombormű összetételben használták, részint a domborzat szót képezték belőle.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/d-F1C23/domboru-F1DA4/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJkb21ib3IifQ

 

 

Éber: Egyébiránt azt is vélhetjük, hogy eredetileg émber vala, azon ém gyöktől, melynek származékai émik = virraszt, émett, virrasztó, vigyázó állapotban levő.

 

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/e-5CEAB/eber-5CEBA/