Ím(e) = -ém (képző)

 

En -ém = ön (önt/ömlik) + ém = enyém = Ön/ Én

 

Él - Ill

 

El - Ellen

 

Él - Szel

 

El - Szél

 

Ül - Illik - Illet

 

Illan - Iszkol

 

Illan - Illat

 

Áll - Álló - Állat - Alany - Alap - Alsó - Állandó - Ál (elfedett)

 

Állat = Az álló ige - tövének származéka deverbális -t névszóképzővel

 

--------------

 

Emelkedő = Éber ( Aki felébred, az felkel)

 

Állat / Ember = alsó lény / emelkedő lény

 

Ez - Az / Ember -Állat

 

Elöl (felől-felül/felső-első) - Alul / Ember -Állat

 

Ím - Ez - Ered - Emelkedik (ömlik) / Ébred / Épül / Él = ember

 

g ebed - g/h ömbölyödik

 

domb - domborul / homlok / omlik - omol - öböl

 

emel / omol

 

 

hebrencs -

Ember = Az  émed / émbred = ébred (hangátvetéssel) ige emb (emlő, emel) tövének származéka ~ egy feltehető -r képzős ember igéből ered mint  annak folyamatos melléknévi igeneve (‘emberedő’), vagy mint az ~ képzett határozószó (‘emberül’); azaz becsületes, derék emberhez illően. A képzésmódra példa homorul, keserül.

 

 

Más nyelvekben: hombre, homo stb.

 

 

--------------------

 

bizonyítás:

 

 

émed – ‘ébred’: Egy hang: s feledett régi dalra émed (Arany). – émette, imette, imetten: ‘ébren, virrasztva’: A játszi reménység amidőn imette / A boldogtalannál hitelét vesztette, / Álmot küld szemére… (Arany). Az ~ (vagy émik) ige ismeretlen eredetű; az émette, imette személyjeles határozói igenevek („az ő émette”, vagyis „az ő éber állapotában”). Elavult szavak.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/emed-F1EEB/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJlbWVsIn0

 

 

emel – ‘felfelé mozgat’; ‘épít’; ‘fokoz’. Származékai: emelget, emelkedik, emelkedő, emelés, emelet, emelő, emeltyű, emelvény. Bizonytalan eredetű ige. Ha elfogadható, hogy legkorábban elm- töve volt, amely hangátvetéssel eml-, végül ~ formát öltött, akkor ugor kori örökségünkhöz tartozik: osztják álem, vogul elm (‘emel’). Írásos vagy más, akár közvetett bizonyíték a fenti feltételezésre nincsen.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/emel-F1EEC/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJlbWVsIn0

 

 

domború – ‘dombszerűen kiemelkedő’; ‘síkjából kiemelkedő’. Származékai: domborodik, domborul, domborít, domborzat. A domb származéka; a ~ egy feltehető -r képzős dombor igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘domboruló’); a képzésmódra példa homorú, keserű. A nyelvújítók is elvonták a dombor tövet, de névszóként, s részint a dombormű összetételben használták, részint a domborzat szót képezték belőle.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/d-F1C23/domboru-F1DA4/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJkb21ib3IifQ