Szia mindenki!
Először is, nagyon köszönöm a támogatásotokat, nagyon jól esett, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy jobban legyek!  

Akkor jöjjön a beszámoló.
Három órán múlt, hogy nem köszöntem be Luciferhez. Azaz a Főni majdnem behúzott a csőbe, mint villanyász a vezetéket. Történt, hogy időpontom volt a fehérvári SZTK-ba, az onko-pszichológushoz. Muszáj volt menni, mert néha én is beleállok a földbe, mint a szőlőkaró. Előző szombaton a könyökömön ismét kiütések lettek, majd a bokámon is megjelent néhány vörös folt. Gondoltam, mivel úgyis a kórházban vagyok, hát beugrom az onkológusomhoz, úgyis régen láttam. Mutattam Neki, azt mondta, vegyek irányt a sürgősségire mert, ennek fel sem tréfa. Elballagtam, de alig 47-en kókadoztak ott, hát gondoltam várjon az, akinek hét anyja van. Beültem az autóba, de valami azt súgta, nem menj haza vazze, mert átmész házmesterbe és beadod a kulcsot. Visszamentem, és némi kaland után fél tizenkettő tájékán be is toltak egy rokitaxin a váróba. Mintegy másfél óra várakozást követően egy asszisztens megnézte a kiütéseket, vért vettek, majd EKG.
Délután négy óra magasságában végre orvos is látott, viszont addigra a zerge vastagságú lábszáram 60 cm-esre dagadt, és így nézett ki:

Kaptam Tramadol-t és Cerucal-t infúzióban. De annyit értek, mint gyümölcsfáknak a térdzokni a tavaszi fagyban, vagy mint múmiának a Nivea. Közben voltam CT-n is a kettős látás miatt, de jelentem, nincs sem dagi, sem vérzés. Azaz alapból vagyok gyagyás és immár ragyás. Mindenesetre közös megegyezéssel felkerültem a Belgyógyászatra. Ekkor tudatosult bennem, hogy nincs nálam se pénz se csereposztó. Még szerencse, hogy legalább az alsógatyeszt lecseréltem reggel, így nem volt elől jaffás és hátul csokis. Sajnos ez a zoknimról már nem mondható el. Mivel a lábam beledagadt a cipőbe, amikor a két nővér közös erővel leráncigálta a lábamról, miközben sziszegtem mint kígyó a bokorban, az olyan büdös volt, hogy Belzebub is kitagadott volna, ha rászagol. Kaptam szteroid és antibiotikum injekciót, amelyek egy óra alatt levitték a lábdagadást. A szombat és a vasárnap aránylag eseménytelenül telt el. Majd kedden szóltam, hogy kéne valami vizsgálat, mert egyébként elpályázok haza, mivel addig semmi sem történt, csak feküdtem ott, mint a lesből támadó ugrókötél. Na, be is indult a gépezet, bár ezen a napon már a negyedik kezelőorvossal találkoztam. Az aktuális szó szerint begaloppozott, mint Tenya színházában a lovak, és eldarálta, hogy akkor lesz hasi ultrahang, mellkas röntgen vér-, széklet és vizelet minta. Hogy ehhez miért kellett előtte pattognom, mint a kukorica a mozi csarnokában, fingom sincs. Közben azért kibuliztam, hogy délutánonként sétálgathassak a kórház területén. Aztán szombaton szólt a főnövér, hogy bejelentkezett a rendőrség, hogy álljak el az autóval az addig parkolt helyről, mert útban van az autó. Kiballagtam a tetthelyre, ahol két rendőr állt, gondolom rám vártak. Az egyik olyan valószerűtlenül vékony volt, hogy ha magában beszél, tuti  kihallatszik. A másik meg igazán lebilincselő személy volt, mert annyit sem szólt, hogy bikkmakk, hanem leüvöltötte a fejem, hogy húzzak onnét a picsába. A következő hét hétfőjén volt vizit. Addig nem is tudtam, hogy ilyen is van, mert eddig az úgy elmaradt, mint agorafóbiások nagygyűlése a Kossuth téren. Mikor kérdeztem a főorvos asszonyt, hogy mikor mehetek haza, és úgy általában mit sorsoltak ki diagnózisnak, mivel addigra vagy négyféle verzió is képbe került, ám úgy nézett rám, mint gyújtogató a vizes szalmára a nyári zivatar után. Azt mondta - és szó szerint!, egyrészt még nem dőlt el, másrészt még várnak rám vizsgálatok, így nem tudja. Egy hétbe telt, amíg kisakkozták, hogy a Staphylococcus aureus okozta elsődleges fertőzés okozta szekunder vaskulitis.

Én azért ebben nem voltam olyan biztos tekintve, hogy nekem itt ne sorsoljanak véletlenszerűen bajt, ezért elküldtem a fotókat a lábamról egy gyerekgyógyásznak, akivel előtte már kooperáltam. Azonnal visszaírta, hogy a Staphylococcus stimmel, viszont a másik nem, mivel a kiütések egyértelműen az opportunista Schönlein - Henoch purpura nyomai. Erről ennyit.

Most már itthon vagyok, még vannak gondjaim a szteroidtól - Medrol -, illetve annak mellékhatásaitól, úgymint étvágytalanság, gyengeség, magas vércukor-, és vérnyomás érték.

De örülök, hogy ezt is túléltem, és ismét borsot törtem a nagyfőnök orra alá, így kereshet valami új miazmát, mizériát, bizbaszt vagy bármit, amivel végre eltehet láb alól. Bár azért még ahhoz nekem is lesz egy-két szavam...