E fórum keretei között, nehéz volna erre a problémakörre helytálló, kielégítően alapos, főként a miértjeit kiveséző eszmecserét folytatni.

Alapvetően(?) a valahova/valaki(k)hez tartozás illuzórikus igénye (beteljesülni látszó reménye) vezérli az egy időben létező, rendszerint merőben mást kifejezni óhajtó (divat)irányzatok követőit. Ezért (is) több mint általános a követésre való hajlandóságunk; amikor is (ahol) azok az egyedek a ritka kivételek, akik racionális praktikusan pragmatikus (kvázi önálló) döntéseket hoznak – mint minimum különc, de jellemzetten antiszociális morzsalékok.

A divat, mint jelenség, csupán marginális kivetülése annak a felületesen igaz megállapításnak, ami szerint mind (szinte minden értelemben) másolatok vagyunk; amit persze legalább annyian kérnek ki maguknak, mint ahányan (akárcsak öntudatlanul is, mindazonáltal másokat követve) igazodni akarnak – vagy (csak) mást se tudnak.

(...)

Amíg az úgynevezett divatdiktátorokat (vonatkozóan, ide értve az önjelölt véleményvezéreket, vagy akárcsak a huszonévesen kortalan szakértőket stb) szinte mindenki lelkesen és odaadóan, már-már elvártan követi majmolja; addig az önálló döntés, amiből következően nem a választás jogát/lehetőségét vetjük el – tehát minden, a lehető legnagyobb rendben (is) van! De meg volt és lesz is – ha és amíg szabadon választhatunk, azaz dönthetünk!

Hát akkor, (most) röviden ennyit a divatról.:-)