Szia endi!
Ez is egy vélemény volt, hááát...
Ízlések és pofonok... Unalmas is lenne, ha mindenkinek ugyanaz "jönne be".
Azért egy kicsit had kötözködjek. :-)
A "bonyolult" zenén nem tudom, mit értettél (talán a komolyzenét, de azt most hagyjuk, könnyűzenéről van szó, a komolyzene más kategória). Ha végignézel a magyar "zenei" palettán, szerintem Ákos még a "bonyolultabbak" közé tartozik, többnyire igényes és jó zenét "csinál". Persze nem attól lesz vmi értékes, mert a többi az sz@r... Szerencsétlen példa volt a rajongóval való beszélgetésed említeni, ez sem Ákost, sem a rajongótáborát nem minősíti.
A "Kigólyózunk" műsort én is láttam, ha nem vetted volna észre, ott Ákos pont kifigurázza a többi hazai "sztárt" és elkezdte az összes golyót kihúzni a kérdésekkel. Inkább a "Feketén-fehéren" c. műsort kellett volna megnézned és abból következtetned, ahol Ákos a "sztárságról" beszélgetett. Az egyik legjobb, legélvezetesebb interjú volt, amit valaha láttam.
A legtöbbször az a vád merül fel vele szemben, hogy képmutató. Szerintem csupán tisztában van azzal, amit elért, saját szavaival élve: "Önértéken értékeli az értékelhetőt". Van önbizalma, tehetsége, hangja, magabiztossága, "ego"-ja, intelligenciája - nos ezeket rendszerint mindig összekeverik a "beképzelt" jelzővel...
Szövegek: még szerencse, hogy nem olyan konkrétak! Különböző élethelyzetekre lehet asszociálni belőlük. Valóban van olyan, ami kevésbé kézzelfogható és esetleg elsőre nem érti az ember, de szerintem ez nem baj. Egyértelmű szövegek az "egynyári strandslágerekben" van, remélem nem azokat kedveled...
:-)