Lám, lám ismét felbukkant egy olyan téma, melyre a tudománynak nincs magyarázata.

Érdekes, hogy a legérdekesebb, legrejtélyesebb és legizgalmasabb kérdésekre 1-szerűen nem futotta a tudós-bácsiknak valami definícófélét összeütni.

Vannak teóriák, melyexerint az IQ és az összes veleszületett képesség "öröklött", csakhogy nem ám úgy ahogy azt elsőre gondoljuk.

Mert nem apukától és anyukától jön, hanem (gyengébb idegzetűek innen, kérem ne olvassanak tovább) kvázi előző életből, pontosabban mondva, a lélek, eddigi életei során megélt tapasztalataiból kilakult fejlettségi, érettségi szintjéből adódnak.
Ezért vannak satnya, közepes és zseniális IQ-val bíró emberek.

Erre van egy is egy nagyon egyszerű, nagyon bölcs, frappáns és kimerítő tudományos kifejezés is: véletlen.
Eddig a teória.

Egy embernek hogy hiper-szuper legyen, persze nem elég a magas IQ. (az csak egy jó alap ahhoz, hogy sok mindent megtanuljon és megismerjen.)
Kell a szerzett, tanult ismeret is és kell még valami, ami a legritkább (nyilván sokan ezt jól tudják): az EQ, mászóval erkölcsi, morális vagy érztelmi intelligencia.
Vajon miért vagyunk ezzel oly kevéssé "megáldva"... ?

Érdekes, hogy a tanult tudás nagyon fejleszthető, az IQ minimálisan fejleszthető, az EQ pedig közepesen fejleszthető. (legalább is eddig én így vettem észre)

Ha e három aspektusból mindegyikkel az átlagnál magasabb szinten rendelkezik az illető, akkor mondhatjuk, hogy ez egy brilliáns elme. A gyakorlatban persze, a legtöbbször azokra is már rámondják sajnos, kiknek az IQ-ja és lexikális tudása ugyan magas, de az EQ-ja cseresznyés pite.

Üdv
Big