Tekintve, hogy szlávul a "kony" (konja, stb.) a m. ló, a "konyik" a m. póni (= kis ló),  a "konyica" istálló, lóitató jelentéssel is adatolt a KM-i szlávoknál, így a m. "kanca" szláv eredete több, mint valószínű. Sokkal valószínűbb, mint a hím állat ("kan") származéka, mert mire fel, ilyen szemléletnek nincs párhuzama a magyar nyelvben/névadásban, továbbá a "hím ló" neve a magyarban mén/csődör

 

A -ca képző mindennapisága a szláv nyelvekben/szóképzésben bőségesen túlteng e képző magyar nyelvbéli előfordulásához képest (azaz nálunk ritka). Lásd pl. a -ca végű földrajzi neveinkben is tetten érhető szláv eredetet: Kurca, Tapolca, Oravica.

 

Elgondolkodtató viszont, hogy a "kan" és az "emse" a magyarban legelsősorban is a disznó két ivarához társítható.

 

 

------------------------

 

 

 

A csődör rá csődül, rá mén kancára, vagy éppen kajtatja és bekanyarint neki.

 

Kan kancát kajtat (hajt) vagy köntöl.

 

 

Kan - Kány = nemző (kampó, kunkor)

 

Kanca = kancsos, koncsorog, kacsáll, kácsong, kecsegtet, kancsáll, kuncsorog, kéjes, kényes, kedélyes, kecses,

 

Köntöl = csavarodik, csúszik

 

A "köntöl" egyes tájnyelvekben azt jelentette: csúszik; a sáros úton ide-oda csúszkáló szekérre mondták, hogy köntöl-farol. Beszédre értve: nem jár egyenes úton.

 

 https://meszotar.hu/keres-kont%C3%B3

 

 

KÖNTÖLFALAZ v. KÖNTÖRFALAZ, (köntöl-falaz) ösz. önh. Székely tájszólás szerint, am. kerülgeti szóval a dolgot, nem akarja egyenesen kimondani, ide s tova forgatja köpenyét. Első alkatrésze köntöl, a csavarodást, második falaz, a mentegetési védelmezést látszik kifejezni Cz.F.

 

 

konty – ‘befont vagy összecsavart és a fej tetejére tűzött női hajzat’; ‘madár bóbitája’; ‘tető ferde, háromszög alakú oromzati síkja’. Származékai: kontyos, kontyol. Hangfestő eredetű szó a kunkorodik családjából; a tájnyelvi kancsos (‘görbe’), koncsorog, kontyorog, kucsorodik (‘hajlik, csavarodik’) szavak tövével azonos vagy ezeknek közeli rokona. Lásd még kacsint, kancsal, kuncsorog.

 

 

kácsong tn.ige ‘rosszalkodik, csintalalnkodik’ “Ne kácsong má, te gyerek!” Valószínűleg hangfestő-hangutánzó szó.

http://felnemet.hu/?p=228

Ipolymenti palóc tájszótár:

kácsong kácsong tn i 'széken ülve billeg'. Ű mán rendéssen azon á rossz székén! IIahogy hugy

kácsong áz á kölyök! — Mj. Balassagyarmat környékén élő táj szó. kajsza kojszá mn 1. 'ferde'. 2. 'görbe'. Kojszá áz á kászá.

kajtat kojtát tn i 'csavarog, kószál'. A kápucská tárvá-nyitvá, á libák mán váláhun á kárba! Ha
hun áz Istenbe kojtát mégin ez é povájács kölyök?

 

 

https://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=&ved=2ahUKEwid8a7NzZXxAhVM_ioKHdmWBoY4ChAWMAF6BAgFEAQ&url=http%3A%2F%2Freal-j.mtak.hu%2F6069%2F1%2FMagyarNyelvor_1995.pdf&usg=AOvVaw1IOa90JRm5c1Ty7Xaf9tPi

 

 

Kéj = Kény

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/k-F287B/kej-F2A28/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJrXHUwMGU5bnkifQ#Lexikonok%5ESzT-ETIM-k%C3%A9j

 

 

Kan:

 

Szanszkrit. dsan (nemző), honnan dsanasz (férj; főnök); melyek nyomán is tehát kan nemzőt jelent. A székelyeknél: kam, mely ismét a kamó, gamó szókhoz áll közelebb; és csak ugyan kamóz, gamóz azt is jelenti: kanoz, azaz nősténynyel párosúl. Cz.F.

 

(kam-ó) fn. tt. kamó-t. Horgosan meghajló eszköz, máskép: gamó, kajmó, gajmó, kajma, kajmacs, kampó. Kamókra akgatni a dohányfüzéreket.

 

 

Kány:

 

"A magyar nyelv a „farok” jelentést két szóval fejezi ki: az egyik maga a far(o)k
szó, míg a másik kány (kan, kany, kány, gány, kon, kony, kun) szavunk, amely
azonban önmagában már nem használatos, csupán összetételekben. Ez arra vall,
hogy kány szavunkat, mielőtt még felcseréltük volna a farok szóval, önállóan is
használtuk, mert az önálló használat mindenképpen szükséges az összetételekben
való használathoz. Ilyen módon a „farok” jelentésű kány szó valamikor
köznapi eleme lehetett nyelvünknek. Később a farok szó kiszorította nyelvünkből,
ám az összetételekben mind a mai napig megmaradt. Nem lehet kérdés tehát,
hogy melyik szó tartozik nyelvünk ősibb rétegébe. Továbbá kány összetételű
szavaink eredete homályba vész (ellentétben farok összetételű szavainkkal), és
– mint ahogy azt Bárczi Géza is megfogalmazta7 – „minél fiatalabb egy szó, annál
kevésbé valószínű, hogy származása teljes homályban maradjon, ezért ismeretlen
eredetű szavaink jelentős hányadát ősi szókincsünkhöz számíthatjuk”.
Végül pedig abból is erre következtethetünk, hogy míg a ma használatos fark
avagy farok összetett szó (far és -k, -ok névszóképző), addig kány szavunk tőszó,
mely a többjelentésű ny hangból származik, s ilyen módon a magyar nyelvbe
sokkal szervesebben illeszkedik.

 

S hogy a kacs szó milyen szoros kapcsolatban van a kány
jelentéstartalmával, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a kacsnak a magyar nyelvben van
„gáncs” jelentése is, márpedig a gáncs – amelynek eredeti jelentését a Történeti-etimológiai szótár
„valamit akadályozó horgas, görbe tárgy”-ként határozza meg – félreismerhetetlenül a kánystruktúrára
épül fel. Egyébiránt a szőlőkacs népi-tájnyelvi megnevezései is azt bizonyítják, hogy
a kacs szó szoros kapcsolatban van a „kány” alak- és jelentéstani egységgel: kancsorgó, kuncsorgó
(vö. kuncsorog), kunkorgó konkorgó."