Megfogadtam a javaslatot, és elmentem a Budapesti Történeti Múzeumba.

Az újranyitás utáni hétvégén ingyenes a látogatás, bár nekem már a legtöbb múzeum ingyenes.

Ezért aztán nem csak ez motivált, de a várbeli séta lehetősége és a kellemesnek tűnő idő. Ez utóbbi csak bentről tűnt annak, mert kint erős szél fújt, sebaj.

Ballagtam a múzeum felé, amikor fura hangra figyeltem fel: lópatkók csattogtak a kövezeten. Két huszár közeledett, egy idősebb és egy jóval fiatalabb. Az előbbit rögtön Pál úrnak nevezem magamban, a Kőszívű után, mert valahogy ilyennek képzeltem.

A múzeumban a kiállítások tágasak, áttekinthetőek, sok a felirat, időnként filmeket is lehet nézni. Egyszer-kétszer meg is tettem.

Az emeleti lépcső tetején nagyméretű festményt láttam, ezen Mátyás király valami egyházi delegációt fogadott. A háttérből az udvari bolond figyelt, arckifejezéséből ítélve erős fenntartásai voltak a küldöttség tagjaival szemben.

Nem a akarok és nem is tudok mindenről írni, csak a mi a legjobban megmaradt. Ilyen volt Budapest fényei és árnyai, ebben az „átkosból” származó plakátok és használati tárgyak (is) szerepeltek, no, ezeket nem kellett bemutatni, a Csepel kerékpárt, illetve varrógépet sem. Némely plakát is nagyon ismerős volt!

Modell formában láttam viszont az Osztapenko szobrot, ez egyfajta találkozási pont volt annak idején.

Egy animációs film a Lánchíd építéséről, rövidke, de jó.

Egy öltöztető babákat tartalmazó füzet, méghozzá mind férfi, mind női modellekkel. Meg is állapítottam, hogy ezek a nádszálkarcsú uracsok és arszlánnők egyaránt fűzőt hordhattak. Igen, a férfiak is! Viszont a ruhatáruk igazán elegáns volt, meg kell hagyni.

Aztán lebaktattam a pincébe, és örvendeztem, milyen kellemesen hűvös. Itt nagy-nagy örömömre láthattam egy Corvinát, éspedig egy énekeskönyvet, szép nagy kottafejekkel, egy nagyon rövidlátó egyházi személy is könnyen nyomon követhette.

Akár ne is mondjam, üveg alatt tartották, amit csak helyeselni tudok.

Megcsodáltam néhány vörösmárvány faragást, ezek épületdíszek voltak, főleg ablakok-ajtók köré-fölé tették őket. Igaz, kicsikét töredezettek voltak, de annál hitelesebbek!

Tetszett, hogy volt egy modell és egy tervrajz is a középkori várról, no meg egy tábla, ha ezen lenyomtad pl. a Buzogánytorony szót, mindkét helyen kigyulladt egy lámpácska, hogy mutassa, hol van.

Nem sokkal nyitás után érkeztem, dél körül jöttem ki az épületből, és újra találkoztam a két huszárral, ezúttal egy helyben ácsorogtak, a nőzők örömére. Igaz, szerintem a gyerekek inkább a lovaknak örvendeztek, reszkető kézzel próbálták simogatni őket. Ez sem a huszároknak, sem a lovaknak nem volt ellenére.

Szóval, kellemes séta, érdekes látnivalók, és otthon a jó ebéd, úgyhogy minden rendben!