Azzal szerintem nincsen baj, ha egy átmenet fokozatos, és nincs játékoskisöprés minden évben. Azt továbbra sem érzem hibának, ha egy minőségi harminc feletti játékossal hosszabbítunk, kell a tapasztalat az öltözőben. A major sportokban használnak egy jó kifejezést arra a helyzetre, amikor egy idősebb játékost a játéktudása mellett kvázi mentor szerepre alkalmaznak, csak nem jut eszembe (Máté szerintem pont egy olyan személyiség, akinek ez jól menne). A probléma az, hogy a tapasztalat mellé kellenének olyan játékosok, akiknek a karrieríve felfelé tart. Nálunk egy rendkívül bő keretből csak Yahia és Ligetvári ilyen, más talán nincs is, a többiek csak stagnálnak, vagy már kifelé mennek. Bevallom, Patrikban "csak" Ilyési potenciált, és karrierívet látok. Védekezésben az ereje, a dinamizmusa és a hozzáállása akár elitté is teheti, de támadásban nagyon szűknek tűnnek azok a korlátok, ahol ő jól használható. Ha már young, hungry, hungarian, balátlövő, Szita Zoliban talán nagyobb, kiegyensúlyozottabb potenciál lett volna hosszú távon. Akárhogy is, a csapatban meglévő tapasztalatnak akkor lesz igazi haszna, ha a folyamatosság szolgálatába állítják, és ha olyan életvitellel párosul, ami példamutató lehet egy fiatalabb játékosnak. Ha olyan feltételesen terhelhető, krónikus problémákkal küzdő idősebb játékosokat igazolunk, mint Siskarjov és Borozan, az csak ragtapasz a lábtörésen, vagy ha olyan kevésbé példás életvitelű játékosokra adjuk a csapatkapitányi szalagot, mint Nilsson, annak nincsen jó üzenete a feltörekvők felé. Gyökértelennek látszunk, nem érezni, hogy kitermelnénk magunknak egy olyan folyamatosságot, ami miatt biztos lehetnék abban, hogy 3-4 év múlva is biztosan egy egész jó szintű csapatunk lesz. Ez a "ha nem megy pénzzel, oldd meg sok pénzzel" szemlélet zsákutca.

Ma este hajrá Veszprém, küzdjük ki a bajnoki címet!