"Csak átnevezted Lagrange multiplikátornak. Amúgy egyszerűen egy arányossági tényező.
Jól mondod. Biztos súgott valaki, mert nem szoktál te ilyeneket csinálni."
Szerintem nem ilyen egyszerű a helyzet a Planck állandóval. Vagyis a h nem egyszerű arányossági tényező. Einstein fotonelméletében ugye:
E=h*f
Ahol:
E ... a foton energiája
h ... a Planck állandó
f ... a foton "frekvenciája"
Ebből a képletből az következik, hogy Einstein fotonelméletében a h annak a fotonnak az energiája, amelyik másodpercenként egyet rezeg.
Persze ezzel több gond is van.
Az egyik, hogy már bebizonyosodott, hogy részecske-szerű fotonok nem léteznek.
A másik, (hogyha léteznének is) egy részecskének értelmezhetetlen a frekvenciája.
Ha visszamegyünk Planck elképzeléséhez, akkor azt látjuk, hogy nála még az energiaadag hordozója nem részecske volt, hanem hullám. De ezzel is komoly gondok vannak.
Először: Ha elfogadjuk az E=h*f képletet, akkor hogyan lehetséges, hogy egy hullám energiája nem függ a hullám amplitúdójától? Mert az amplitúdó nincs benne az E=h*f képletben.
Másodszor: A fényhullámnak a térbeli hosszúsága (vagy a sugárzás időtartama) sincs benne a képletben. Vajon mindegy, hogy a hullám 1 másodperc hosszúságú 300 000 kilométeres szakaszának az energiáját jelenti az E, vagy egy 10 ns hosszúságú 3 méteres hullámszakasz energiáját jelenti az E a képletben?
Tehát a hullámoknál a h-nak a jelentése: annak az elemi hullámnak az energiája, ami 1 mp alatt 1-et rezeg.
A szakaszos hullámelméletben (Szuperfizikában), egy hullámszakasz energiája:
E= h*f*L*A2 (ennyi egy atom által egy adagban kisugárzott energia)
Ahol:
h ... a Planck állandó (vagyis az 1 Hz-s elektromágneses hullám egy rezgésének (egy elemi hullámának) az energiája
f ... a fényhullám frekvenciája
L ... a hullámszakasz hosszúsága (nem a hullámhossz !)
A ... a hullám amplitúdója
