az alábbi idézet a http://www.mensa.hu/intelligencia.html címről van

Az intelligenciáról dióhéjban
Az első intelligenciateszt megszerkesztője, Alfred Binet még nem tudhatta, milyen versengést fog elindítani az intelligencia-fogalom megalkotásával. Ő eredetileg gyermekek értelmi képességeihez készített mérőeszközt. Azóta sok mindent megtudtunk már az intelligenciáról, csak azt nem, hogy pontosan mi is az. A pszichológusok kutatják ugyan minden ágát-bogát, még sincs egyelőre pontosabb definíciójuk róla, mint az, hogy az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek. (A tautológia ellenére azért tudják, hogy miről beszélnek.)

Azt általában a laikusok is tudják, hogy az intelligencia valamiféle általános problémamegoldó képesség. A kérdés így már az, hogy miféle problémák azok, amelyek megoldása összefüggésbe hozható az intelligenciával. Ezen a ponton már megoszlanak a vélemények. Vannak, akik csak a racionális, logikai problémamegoldó képességet, és akadnak, akik például a "hogyan ugorjunk le a műugrótoronyból tripla csavart szaltóval úgy, hogy talpra érkezzünk" típusú problémák megoldási képességét is az intelligenciához tartozónak tekintik.

A többszörös intelligencia elmélete hét faktorát különbözteti meg az intelligenciának:

logikai, racionális
téri
nyelvi (verbális)
zenei
mozgásos (testi, kinesztetikus)
interperszonális (személyközi)
intraperszonális (személyen belüli).
A szokásos intelligenciatesztek általában legfeljebb az első három faktor némelyikét mérik.

A nyelvi faktor felveti az intelligencia kultúrafüggőségének kérdését. Az USA-ban több próbálkozás történt arra, hogy bebizonyítsák, a fehérek átlagos intelligenciája magasabb a feketékénél. Ez sikerült is, a teszteket azonban fehérek állították össze.

A laikusok sokszor összekeverik a műveltséget az intelligenciával. Sőt, még az intelligenciatesztek is sokszor tartalmaznak egyértelműen a műveltségre vonatkozó kérdéseket. Ez azért lehetséges, mert a két tulajdonság legtöbbször együtt jár (korrelál), de nem ugyanaz. Az intelligens emberek általában műveltek, mert nagyobb információ-feldolgozási kapacitásuk miatt éheznek az információkra. A művelt emberek viszont nem feltétlenül intelligensek. (Ugyancsak egyoldalú az intelligencia kapcsolata a kreativitással. A magas kreativitásnak feltétele ugyan a legalább átlagos intelligencia, más kapcsolat azonban nincs közöttük.)

Egy másik fontos kérdés az intelligencia örökölhetősége. Úgy tűnik, ezt a tulajdonságunkat is nagyrészt a szüleinknek köszönhetjük, bár a sok-kis-génes öröklődés szabályainak megfelelően a szerencsének is nagy szerep jut. Két kiugróan intelligens szülőnek pedig valószínűleg kevésbé intelligens gyerekei fognak születni a "visszatérés az átlaghoz" genetikai szabálya alapján.

Mindenesetre érdemes jól megválasztanunk a szüleinket, mert az intelligencia (legalábbis az eddig legtöbbet vizsgált első három faktora) egyik legstabilabb személyiségvonásunk. Nem változik az öregedéssel, annak ellenére sem, hogy abszolút értékben értelmi képességeink 30 éves kor után szüntelenül romlanak. Az intelligenciatesztek ugyanis tekintetbe veszik az öregedés hatását...

Rigó Péter
a Mensa HungarIQa felügyelő pszichológusa