Az idődilatáció, a hosszkontrakció és a müon-paradoxon
Idézet Holics László "Fizika" c. könyvéből:
A müon olyan elemi részecske, amely pozitív és negatív elemi töltésű változatban is előfordul, tömege kb. 210 elektrontömeg, a légkör magasabb rétegeiben, kb. 20 km-es magasságban keletkezik, majd lejut a Föld felszínére. Kimutatható, hogy a részecske pl. ólomrétegen való áthaladása során 2 µs alatt elbomlik.
Keletkezésének magasságát léggömbökre szerelt detektorokkal állapították meg. Figyelembe véve a részecske 2 µs élettartamát, klasszikusan gondolkodva érthetetlen, hogyan juthat le 2 µs alatt a földfelszínre a müon, még ha v = c sebességgel is lenne képes közlekedni, hiszen a megtett út még ekkor is csak
lehetne. Márpedig a Föld felszínére is jut müon! Érthetővé válik az egész, ha a müon élettartamát nyugalmi mérőszámnak tekintjük. Ekkor a mozgó müon élettartamának a mérőszáma nagyobb lesz. Mekkorának is kell lennie a müon minimális sebességének ahhoz, hogy dt mozgási élettartama 20 km befutására elegendő legyen? Legalább 30-szoros dilatáció (dt = 30 dto) a képlet alapján
sebességnél már fellépne. Az a tény, hogy a fent keletkezett müon leér a Földre, bizonyítja az idődilatációt.
A speciális relativitás elve, az inerciarendszerek egyenjogúsága alapján nem csak a mi földfelszíni inerciarendszerünkben érthetjük meg a müon problémáját, hanem a müon inerciarendszerében is, a következőképpen.
A müon együtt mozgó rendszerében az élettartam (nyugalmi mérőszám) 2 µs. A befutandó távolság (ami mellett fut a müon) azonban nem a müon, hanem a mi (földi) vonatkoztatási rendszerünkben 20 km. A müon rendszerében ez a hossz Lorentz-féle hosszkontrakciót szenvedve éppen harmincszor rövidebb. Így azonos inerciarendszerekre vonatkozó mérőszámokkal elég a nyugalmi élettartam a kontrahált távolság befutásra. Ezért a müon földi megjelenése egyben a hosszkontrakciót is bizonyítja.
Nos, eddig az idézet, mely nem egyéb, mint egy piszok egyszerű dolog spekulatív félremagyarázása, eget verő baromságok bizonygatására. Az idő nem dilatálódik, a hossz nem kontrahálódik és nincs itt semmiféle müon-paradoxon. Most nézzük, hogy miért is!
Arról nem szól a fáma, hogy a müon miből is keletkezett ott 20 km-es magasságban, ami azt bizonyítja, hogy a müonok keletkezését sohasem mutatták ki, vagyis a müon egyszerűen csak ugyanúgy ott van 20 km-es magasságban, mint a Föld felszínén is.
Szintén nem található feljegyzés egyetlen egy szakirodalomban sem arról, hogy a müon mivé is bomlik el 2 µs alatt. Emiatt a müon elbomlása az áprilisi tréfa kategóriájába tartozik.
A müon 2 µs élettartama valójában nem a müon valós élettartama, hanem annak az elektromos áramnak a lecsengési ideje, melyet a detektor ólomrétegén áthatoló müon elemi töltése idézett. Ha az ólomréteg vastagságát elosztjuk az elemi töltése által keltett áram lecsengésének a 2 mikroszekundumos időtartamával, akkor megkapjuk a müon sebességét.
Mivel a Föld felszínén is észlelhető a müon jelenléte, akkor az két dolgot jelent.
A Föld felszínén ugyanúgy jelen vannak a müonok, mint a 20 km-es magasságban, amit az is bizonyít, hogy a Föld felszínén elhelyezett ólomdetektorban is 2 µs idő alatt cseng le a müon elemi töltése által előidézett elektromos áram.
Ha a müon 20 km-es magasságból lejut a Föld felszínére, akkor az nem az idődilatáció és a hosszkontrakciónak nevezett bődületes hülyeségeknek a következménye, hanem annak, hogy a müonok a földi légkör alkotóelemeivel egyáltalán nem, vagy egészen másképpen lépnek kölcsönhatásba, mint a jelenlétüket kimutató detektor ólomrétegével.
Mivel a müonok elektromosan semleges állapotban, valamint pozitív és negatív elemi töltés birtokában egyaránt megjelennek, így a müonok nem elemi részecskék, hanem ellentetten ionizált atomok.
