A mai napon a Vendéglátóipari Múzeumban jártam.

Egy rádióműsorban hallottam erről a kiállításról, amiben az egykori Fiume virágkorát mutatták be. Miután kamaszkoromban sok Dékány Andrást olvastam, nagyon is érdekelt ez a téma.

Felballagtam az emeletre, és rögtön észrevettem egy plakátot, mai művészi ételfotókat hirdetett. Megnéztem, bár ne tettem volna! A fotók nem csak művésziek, de fölöttébb élethűek is voltak. Mindjárt belépéskor egy, jól felszerelt kamra fényképe, ezen sonka, kolozsvári és kenyérszalonna, továbbá füstölt tarja volt látható. Beljebb további ínycsiklandás, sült fogas, szilvásgombóc, vadas marha zsemlegombóccal, reggeliként nagy szelet kenyér és valami darabos gyümölcslekvár, alighanem meggy.

Mindezek csak ízelítők, legalább harminc kép volt. Nem is mertem sokáig nézni, mert határozottan buzgásba hozta a gyomornedveimet!

Aztán sor került a fiumei kiállítás megtekintésére is.

Az ajtónál gróf Batthyány Lajos fogadott és üdvözölt, úgyismint Fiume kormányzója, díszmagyarban, de az ízlésesebb, fekete színű fajtában, és persze fényképen!

A második, amit megláttam, egy bark elég nagyméretű modellje volt. A bark egy, az Adrián teherszállításra használt hajófajta volt, és a fentebb említett Dékánynál elég sokat szerepelt.  Hosszan csodáltam.

A következő hajó, aminek nem a fajtája, de a neve volt ismerős, a Carpathia, ők mentették ki a Titanic hajótöröttjeit.

Mellette egy olyan video, amiben az Amerikába utazó szegények életét eleveníti meg, két férfi, két nő szemszögéből. Fiatal és tehetséges színészek játszottak benne.

Az egyik nő megemlítette, hogy érdemes korán menni az ételért, mert akkor sűrűbb levest kapnak. Nem is beszélve arról, hogy a tányért nem mossák el, a későn érkezők a már használt tányért kapják.

Ezek után érthető, hogy az egyik férfi azt mondta, ő hozott kolbászt és szalonnát, azzal ellesz egy darabig.

Néhány üvegcsében viszont illatminta volt, bár a sózott, szárított hal mintáját túlzás lenne illatnak nevezni.

Aztán gyönyörködhettem egy díszalbumban, amit Jókai kapott az írói jubileuma alkalmából. Díszesnek díszes volt, azt meg kell hagyni! De ez semmiség volt két másikhoz képest, ebből az egyik akkora volt, mint egy átlagos, mai ebédlőasztal. Ha kinyitották, mint kettő. Ehhez lépest a harmadik csak kávézóasztal méretű. Akát nem is kell mondani, hogy mindhárom üveg alatt volt, nagyon helyesen! 

Viszont a hajókormányt, és egy tűzjelző harangot ki is lehetett próbálni, noná, hogy kipróbáltam!

Jó néhány tengerészeti műszert is kiállítottak, ebből távcső volt a legtöbb, de szektánst is láthattam, méghozzá a kisebbik fajtát.

Stílszerűen hajópadlón jártam, és megnéztem egy csörlő működését is, persze ez kicsinyített példány volt.

A földszinten plakátkiállítás (ott is) ebből csak egy maradt meg. Az apokalipszis lovasai, csak éppen az első ugyan lángpallost hord, de a fején rohamsisak. .A másik kézigránátot tart, a harmadikon meg gázálarc. Nem lepődtem meg, amikor a dátumot néztem: 1914.,

Jó másfél órát nézegettem-gyönyörködtem, aztán irány haza,