Persze hogy nagyon érdekel, az általad készitett Banzuke, viszont nincs gyakorlatom abban, hogyan

tudnánk mail-cimet cserélni,

 

Terunofuji féle költői kérdésre adott válaszod, számomra tökéletes, viszont talán mégsem alaptalan,

amit felvetettem.

 

Teru olyan sumot- mutat be, amihez rendkivüli erő kell, még a versenytársaihoz képest is.  Nagyon

sokat - komoly és súlyos sérülést - kockáztat mindig. Ráadásul ellene mindenki mindenféle különle-

ges dolgot ki fog próbálni.  Több százan fogják tanulmányozni mi lehet a gyengéje.   Yokozunaként 

az élet a korábbinál is durvább húsdaráló. Ne legyen igazam, de nem gondolom, hogy ő éveket ki-

birna ebben ez iramban, mint ahogy HAKUHO vagy ASHASHORYU.  

 

Továbbá úgy sejtem, volt rá példa  (KAIO)  akit egyébként nagyon kedveltem, aki ott állt a YOKO-

ZUNÁVÁ válás küszöbén, de talán belátta, nem tud Yokozunához méltó 11,12,13,14-es gyözelme-

ket produkálni, és nem vitte túlzásba a vágyait. Pedig imádták és hajtották őt a japánok. 

 

Takakeisho esete valóban más, rajta ott a nyomás (belülről is, kivülről is).  Ő nem tehet mást,  ha

kell az életét is fel kell áldoznia azért, hogy Yokozunává léphessen elő, akár képes rá akár nem. 

 

Talán érdekes példa Tamawashi-é.  Mikor legutóbb tornát nyert, a sajtó azt firtatta, hogy ráhajt-e

arra, hogy a következő tornán is olyan eredményt produkáljon, ami által Ozekivé lphet elő. Nagyon

érdekes választ adott:  Azt mondta, ahhoz, hogy Ozeki lehessen és maradhasson, olyan kemény

edzést kell, kellene csinálnia, amit szerinte a szervezete, teste, egészsége már nem birna el. Örülne

az Ozeki rangnak,  de úgy érzi, a jelenleginél nem tud és nem akar többet tenni.

 

Nos a fent elmondottak miatt tettem fel a költői kérdésemet.