A genetika fejlődése egy új korszak eljövetelét ígéri. Olyan módszerek korszakáét, amikor előre megválogathatjuk születendő gyerekeink tulajdonságait.

Az egyik, már ma is létező módszer az, hogy az anya testéből kiszippantják az éppen osztódásnak indult, néhány napos kis „sejtcsomagot”, amely még embriónak sem nevezhető. Ebből a sejtcsomagból választanak le pár sejtet, s kielemzik génállományát. A sejtcsomagban az ilyen korán történő beavatkozás nem tesz kárt, ezt életben tartják az anya testén kívül. Aztán ha a génállomány vizsgálata a szülők számára elfogadható eredményt hoz, akkor a maradék sejtcsomagot az anyába visszaültetve az embrió kifejlődhet, vagyis a gyerek megszülethet. Ha a szülőknek az eredmény nem tetszik, egyszerűen nem ültetik vissza az embriókezdeményt, lehet újra próbálkozni. Még egyszer mondom, ez ma már bevett – bár költséges – gyakorlat, pl. az USA-ban.
Már ez is több érdekes kérdést vet fel:
Ti készíttetnétek ilyen vizsgálatot?
Ha igen, mi lenne a határ, ami alatt nem vállalnátok a gyereket? Mongolidiotizmus? Vakság? Vagy ha igaz, hogy genetikai alapja van, akkor homoszexualitás? Esetleg elég lenne egy túlzott agresszióról – lehetséges bűnözőről – árulkodó dupla Y kromoszóma?

A másik variáció egyelőre fiktív, de már nem sokáig. Eszerint megterveztethetjük születendő gyermekünk minden egyes gének által meghatározott tulajdonságát. Hajszín, bőrszín, szemszín, intelligencia – mind-mind csak pénz és fantázia dolga… Mi a kedves szülők kívánsága? Karcsú, tökéletes, szőke kékszemű lány? Kékesfekete bőrű, királyi afrikai arccal rendelkező fiú? Netán egy albínó? Homokszín bőrű-hajú, vörös szemű zseni? Kínai festményeket megszégyenítő szépségű porcelánbaba? Minden lehetséges.
Te megterveznéd így a születendő gyermekedet? S ha igen, milyen mértékig?

Aki olvasta a GALAKTIKA 95. számában Rena Youth:Minőség c. novelláját, tudja miről beszélek. Youth itt elég sötét képet fest az így kialakuló világról: egy minden eddigit felülmúló apartheidet, amely a „Tervezettek” és a „Normálisak” között folyik, természetesen a csúnya, buta „normálisak” rovására.
Végső kérdés: Szerinted mi várható, ha mindez valósággá, napi gyakorlattá válik?