http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158444171&t=9111571

 

 

 

"A j és az ly két különböző eredetű hang, nem egymás allofónjai, csak a mai magyar nyelvben esik egybe az ejtésük, az ihász-juhász páros az párhuzamos hangfejlődés, egyes nyelvjárásokban j, míg másokban i egy korábbi hang folytatása (hangfejlődés!)."

 

-----

 

És szerinted én mit mit mondtam? Éppen ezt. Mindazonáltal a két (vagy több) szálon kialakult és kiejtett hangi alak nem különbözik egymástól.

 

Viszont itt nem ezt mondják:

 

https://m.nyest.hu/hirek/mi-tortent-a-ly-vel

 

"a magyar helyesírás a XVII-XVIII. század idejéig inkább fonetikus volt, a kiejtés minél hűségesebb tükrözésére törekedtek (pl. egésség, szabaccság, hajja stb.), de ebben az időben az ún. etimologoikus (szóelemző) helyesírási elv erősebben kezdett érvényesülni, amely a szóelemek eredeti formáinak megtartására törekedett (tő, képző, jel, rag: tudja, látsz, szabadság stb.). És jött a felvilágosodás (1772.), a nyelvújítás és a nyelv körüli viták ideje, ekkor támadt fel az ún. "ipszilonista-yottista" harc is, amely a fonetikus és a szóelemző elv összeütközését képezte, amiből a szóelemző írásmód került ki győztesen, s ez a kor végre megszüntette a magyar helyesírás vallási megosztottságát is."

 

http://www.mimicsoda.hu/print.php?id=699

 

És mit sütöttek ki a szóelemzők? :)))

 

"A [ly] hang közel áll a [j]-hez (illetve az [l]-hez), könnyen elképzelhető, hogy a változás egyszerű nyelvbotlásokból, téves artikulációból indult. Az sem zárható ki, hogy kezdetben elsősorban nem magyar anyanyelvűek beszédében fordult elő, olyanokéban, akiknek anyanyelvükben nem volt meg ez a hang. Mindenesetre azt, hogy a változás végbement, az tette lehetővé, hogy a ly megkülönböztető szerepe viszonylag alacsony volt. Eleve kevés volt a ly-t tartalmazó szavak száma (illetve ritkán fordultak elő), még ritkább volt az olyan eset, amikor két szót az különböztetett meg, hogy az egyikben ly, a másikban j volt (pl. folyt – fojt). Sőt, a nyugati nyelvjárások azt mutatják, hogy a ly és az l különbsége is ritkán különböztetett meg szóalakokat (folyt – folt). Amikor pedig ez a megkülönböztető szerep megvolt, az esetek többségében a mondatból világos volt a jelentéskülönbség, a fennmaradó néhány lehetőség miatt pedig felesleges volt megtartani a hangot. A ly helyett tehát először fakultatív módon jelent meg a j (l), később viszont az ly, miután nem volt rá szükség, kiveszett."

 

https://m.nyest.hu/hirek/mi-tortent-a-ly-vel

 

 

Nem jönnek rá, hogy a folyt szóban a "ly" hang csak segédhang. FO (LY) IK.  - a fo+n és fo+gy szavunkkal függ össze. Ami elfolyik, az elfogy, elfonnyad, elvonódik, elfonódik. Mint az ősnyelvben...

 

Megegyezik vele a latin fluo, (honnan: fluvius, flumen, fluidus), pluo, a szanszkrit plu (foly), hellen πλεω, βλυω, βλυζω, német flieszen, (honnan: Flusz, Flut, Flott), finn vuodan (folyok) stb.