Örömmel írom, hogy vannak ám szabadtéren lévő programjaim is, ilyen volt a tegnapi. A nyugdíjasklubbal a Soroksári Botanikus kertbe látogattunk. Kértünk és kaptunk is vezetést, ezt a teendőt a park főkertésze látta el. Aki szemlátomást-fülhallomást név szerint ismerte a kert minden fűjét, fáját, bokrát, virágát, gombáját, madarát, emlősét és kétéltűjét. Méghozzá mind latin, mind magyar néven.

Ez sajnos nem jelenti azt, hogy az általa felsorolt tömérdek növényfajjal én is közelebbi ismeretségbe kerüljek.

A vezető kanyargós erdei ösvényeken járt, és mi készséggel követtük. Útközben azt is megemlítette, milyen madárhangot hallunk éppen. Sajna, ebből csak a csilpcsalp füzikére emlékszem, mert nagyon megtetszett a neve. Az éneke is.

Hallottunk továbbá békabrekegést és tücsökcirpelést is, mindkettőt felismertem.

Ahogy említettem, jó pár növényt láthattunk, éspedig területek szerint felosztva. Volt lápvidéki, volt vízközeli (ehhez egy tavacska is) volt sztyeppei, volt alpoki, ez utóbbi esetében a domb legalább öt méter!  Ekkor említette meg a vezető, hogy amikor földmunkákat végezték, előkerült néhány bronzkori nyílhegy és más használati tárgy, a régészek nagyon örültek. Néhány világháborús akna is, annak kevésbé.

Bevallom, elég kevés növényre emlékszem, de azért egyet-kettőt megemlítek. Ilyen az illatos lonc, amit annak idején az NDK-ból kaptak, és itt szaporították tovább. Ami azt illeti, a lonc még megvan.

A másik kedvencem a vérbükk volt, a levele sötétbordó, zöldbe hajló finom átmenettel.

A fenyőket persze felismertük, de a vörösfenyőn kissé meglepődtem, mert zöld volt. Mint kiderült, a fája vörös.

Megtetszett még a gilisztaűző varádics neve is, ez nem a földi, hanem a bélgilisztákat űzi, az állatgyógyászatban még használatos.

A sztyeppei növények közül éppen most virágzott a nőszirom, csodás látvány volt!

Találtunk még egy szép, szabályos konyhakertet, ezeket a növényeket legalább nem kellett bemutatni, ismertük mindent. Ugyanazon a helyen több csinos kis virágágyás is díszlett, lehetett gyönyörködni.

Nem messze tőle állt két mamutfenyő, ezeket nemrég (vagy harminc éve) ültették. További boldog, egészséges háromezer évet kívántam nekik!

Az út szélén sűrűn láttam boglárkát, elbűvölt az élénksárga színe. Aztán meg stílusosan egy boglárkalepke is feltűnt.

Láthattunk néhány szétszórt galambtollat, ami arra utalt, hogy egy héja éppen ott ebédelt.

Kicsit csodálkoztam, amikor kiderült, hogy egy ilyen nagy területet összesen négyen gondoznak, de ahogy hallottam, igyekeznek a természetközeliséget fenntartani.

Még hosszan sorolhatnám a látnivalókat, de mindenki elunná. Arról nem is beszélve, hogy kétórás séta után mindenki elfáradt kissé.