Ebben a Csipkerózsika épületben még nem is jártam, most, hogy írtál róla, néztem meg tüzetesebben. Majd ha őszre fordul az idő, jobban fogom keresni a benti hétvégi programokat. Nagyon szép!

Mi meg több, mint egy év után színházban voltunk, a Thália-ban. Épp ideje volt egy könnyű, szórakoztató komédiának. Kedvenc francia vígjáték szerző (G. Feydeau) darabja, persze egy sor előre borítékolható helyzetkomikummal, sok nevetéssel, szellemes, sziporkázó játékkal. Nagyon kellemes este volt, a személyzet minden tagján lehetett érezni, hogy várták a nézőt, kedvesek, előzékenyek voltak (máskor is, de most jobban feltűnt, talán sokkalta éhesebbek voltunk az élményre). Kártya, hőmérőzés, maszk, ezek mind kötelező elemek voltak, ám így is nagyon kellett már. Szünetben és előadás után felállási sorrend volt, hogy a kijáratnál kisebb legyen a dugó. Véget nem érő taps, első sorban ültünk most is, láttam a színészek arcán a meghatottságot, örömet és párát a szemükben, hiányzott már nekik is, a közönség tapsa afrodiziákum. Kölcsönösen tapsoltuk egymást, örömünkben.