nekem az a tapasztalatom, hogy azok, akiknek hatalmában áll "büntetni" nem igazából büntetnek, hanem élvezik helyzeti előnyüket. ezt az állításomat támasztja alá pl a biblia is ezer helyen, az igazságtalan szövetségekkel, ha szolgálsz segítek, ha nem, akkor megöllek jellegű kijelentéseivel. vagy azzal pl, hogy a "mennyországban szolgák vannak, hogy jézus azt mondja sok hely van a  mennyországban, de azért elmegy helyet csinálni a haveroknak (akik hülyék, mint a segg, mert felét nem értették annak, amit jézus mondott, mindenesetre etették őt, és pusztán ezért hely illeti őket a mennyországban), hogy "isten" a rosszakkal szerződött le először, csak miután azok szartak a fejére, akkor vette észre, hogy más normális emberek is vannak. a létezés nemcsak az átlag lények szintjén, hanem minden szinten korrupt. ez a teremtés lényege. mert az igazságos az lenne, hogy mindenki egyenlő, mert mindenki istenből van, és  a referencia miatt szenved, hogy képes legyen látni magát. és mivel a létezés isten, vagyis a mi létszükségletünk, ezért eljátszuk a szerepet. nem emlékszem a regény tartalmára, mert gimis koromban olvastam, és azóta sok minden folyt le a dunán: Kundera, "a lét elviselhetetlen könnyűsége". de mindegy is. a cím rendkívül sokatmondó. isten így érez: a lét elviselhetetlenül egyszerű, ha nem bonyolítom fossá.