Szép napot, kedves 'Jávorfácska'!

 

Köszönöm, hogy ide is betetted készülő regényed egy részletét!

Már a bevezetőben szíven ütött két szó: "...amit ma reggel írtam az egyén szuverenitásáról..."

Korábban sokáig dédelgettem egy topic nyitásának a gondolatát, amelynek az lett volna a címe: 'Számodra mi a legfontosabb érték az életben?' Arra kértem volna a t. hozzászólókat, egy két szóban, vagy mondatban osszák meg az ő személyes válaszukat a címben feltett kérdésre! Bevezetésképp elmondtam volna az enyémet: A szuverenitás! Kicsit bővebben: Az egyén szuverenitása!

Úgy látszik, valamilyen szinten eléggé egyfelé mozognak a gondolataink, ha pont ezekkel a szavakkal vezetted be idézett írásodat. :-)

Külön örülök annak, hogy a jelek szerint e topic témája különösen közel áll Hozzád! És valóban, az e topic címében feltett kérdésre adható válaszok közül az egyik pont az lehet: Olyan lelkület szükséges (ahhoz, hogy valaki részét képezhesse egy diktatúra tömegbázisának), amely szerint nem szükséges tiszteletben tartani az egyén szuverenitását!

 

Ha jól olvasom ki szavaidból, Te is valami olyasmit sugallsz, hogy akinek a közösség a "szent", akinek a (kül)világ a "szent", az sosem fogja megtalálni a saját szuverenitását, sőt, még csak hiányérzete sem lesz emiatt, amiből viszont egyenesen következik, hogy mások szuverenitását sem fogja tiszteletben tartani.

Vajon jól hallottam ki?

 

Még egy gondolat az előzőek folytatásaként: Páran talán fennakadhattak utolsó mondataimon, mert a "közösség szentsége" még vallásos szinten is kinyilatkoztatott szokott lenni (no meg világi szinten is). Miért merészelek mégis ellentmondani ennek? No álljunk meg egy szóra! Nem feltétlen ellentmondani akarok, hanem csupán cizellálni! Ugyanis az olyan közösséget tartom valóban "szent"-nek, ahol az egyének kölcsönösen tiszteletben tartják egymás szuverenitását, ezért közösségi létük nem kényszer hatása alatti, hanem önkéntes!