http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158389520&t=9111571
------
"Különösképpen téves, hogy gyöknek tekintik a fog igét (=manysi pugi), és ehhez kapcsolja a cikk a fog főnevet (testrész, =manysi ponk), illetve származékait is, pedig a két szó jelenlegi egyformasága pusztán véletlen homonímia.[7]"
Dehogy véletlen homonímia!!!!
FOG / FOSZT - foggal és kézzel (fogva) is lehet fosztani, kopasztani,
És ha belekezdesz az írásba, az íróeszköz is nyomot hagy, fogni fog, pont mint a fog.
Szófordulataink segítenek mindig, megfelelően értelmezni.
Azért van foga a ragadozóknak, mert azzal fogják meg, ragadják meg, a zsákmányállatot és a kicsinyüket is. Lehet foggal is és kézzel is. Mielőtt a nem ragadozó állatokkal jönnél, arra, hogy a legjellemzőbb archetipikus tulajdonság a meghatározó. Gondolj a fogasra is, amire akasztod a ruhádat. Tudod, az pedig felfogja. Felfogod te is? Éppen úgy, ahogyan a ragadozó foggal kezdi ki, vagy kezdi meg a zsákmányát, az étkezéshez is hozzá lehet fogni... sőt, több fogásos ételbe. Valamibe pedig a jövőben is bele lehet fogni, kezdeni. Olyankor valami történni fog...
Érteni kellene a nyelvünket.
---
A puszta nem szláv szó. A magyar “fog“ igéből van képezve - foszt, foszlik, pusztul, puszta.
Ha pedig így igaz, és a “puszta” szó nem található meg a többi fu nyelvben, miközben a “fog“ és a foszlik-pusztulhoz hasonló alakok igen, annak csak egy magyarazata lehet. A magyar nyelv őse az átadó nyelv és csak korlátozott szókinccsel terjedt észak felé lingua francaként.
Fog:
Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.
A fosz- alapszó valószínűleg ősi finnugor örökség: vogul paszli (‘elkopik’), osztják pusz(‘kopott’), votják post (‘elnyű’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A magyar igékben l gyakorító, illetve t műveltető képző található.
-----
FED - FOG kapcsolata:
fedő, záró mozdulat (a szájban lévő fogaknál is, ahogyan szétfakasztják, szétrepesztik az ételt)
FOG - FOGNI - FOGOLY
-----
MESZ:
fed – ‘takar, leborít, véd’. Származékai: fedés, fedő, fedetlen, fedez, fedezés, fedezet, fedezetlen, fedezék. Ősi örökség a finnugor korból: vogul pent (‘becsuk’), osztják pente (‘beföd’), votják pod (‘bezár’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fakad, fél, fog stb., hasonlóképp a nt ⇨ d, lásd lúd. Lásd még fedél, födém.
fakad – ‘‹növény› nőni kezd, ‹virág› nyílik’; ‘előbuzog, kiömlik’: forrás fakad; ‘‹személyből erős érzelemmel valami› kitör’; sírva fakad, dalra fakad. Származékai: fakaszt, fakadozik. A fak- tő finnugor eredetű: vogul pakmant (‘megreped’), osztják pakemta (‘felfakad’), finn pakkua (‘megreped’). Az ősi finnugor tő alighanem hangutánzó eredetű, a buggyanó, pukkanó hangot imitálja, amely a kirepedést, kifakadást gyakran kíséri. A -d devervális igeképző. A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés
fog2 – ‘harapásra, rágásra való csontszerű képződmény a gerincesek szájában’; ‘tárgy peremén kiálló rész’: fűrészfog, kerékfog (fogaskerék). Származékai: fogas, fogaz, fogazat, fogatlan, fogzik, fogzás, fogász, fogászat. Ősi örökség a finnugor korból: vogul ponk, mordvin pev, finn pii (‘fog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. Lásd még faggat, fekély.
fog1 – ‘kézbe vesz, kézzel tart, kézzel megragad’; ‘zsákmányul ejt’; ‘hat’: nem fog rajta a szó; ‘ért’: fog az agya; ‘‹mosáskor› fest, foltot hagy’. Származékai: fogás, fogat, fogság, fogda, fogdos, fogódzik, fogó, fogós, fogható, foghatatlan, fogócska, fogantyú, fogékony, fogékonyság. Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.
FED (VÉD) - VET
Fedni, fedezni, védeni - ellentétesen, de ugyanolyan mozdulat, mint VET (ÜT)-ni, VÉT-eni (elvéti, elveti a sulykot).
Pattint - Pottyant - Pátyol - páhol (hangutánzók, de kemény és lágy változata is van)
Vet - üt - vét
Fed - fedez - véd - valamit felfog (takar) értelemmel (fátyol, pólya, fal, palást, pást)
--
Ellentétes rokon szavak.
“Élő“ gyökök (a hangváltozásnak szerepe van):
A magyar nyelv nagyon gazdag ezekben. Az azonos eredetből született hangváltások a gyökök közötti logikai kapcsolatoknak a bizonyítékai.
——-
Össze fog és bont:
fon
pon - pongyola
bony- tájnyelvi bónyál (‘bepólyál’), bonyolult
bongy- ol / göngyöl
bon- t, bomlik, boncol
foltoz
pólyál
fél
val-vel
vál-ik
fal
——-
Fon:
Rokonok vele a latin funis, pannus, szanszkrit pan v. pan. (öszveköt, öszvefoglal), hellen πηνο−ς, πηνη, πην−ιο−ν, dóriaiasan πανιο−ν [Curtius szerént Einschlagfaden, Gewebe], német spinnen, Spindel, finn punon, magyar von stb.).
