Carnuntum Creative Commons License 2021.05.23 -1 0 993

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158389520&t=9111571

 

------

 

"Különösképpen téves, hogy gyöknek tekintik a fog igét (=manysi pugi), és ehhez kapcsolja a cikk a fog főnevet (testrész, =manysi ponk), illetve származékait is, pedig a két szó jelenlegi egyformasága pusztán véletlen homonímia.[7]"

 

 

Dehogy véletlen homonímia!!!!

 

 

FOG / FOSZT - foggal és kézzel (fogva) is lehet fosztani, kopasztani,

 

És ha belekezdesz az írásba, az íróeszköz is nyomot hagy, fogni fog, pont mint a fog.

 

 

Szófordulataink segítenek mindig, megfelelően értelmezni.

Azért van foga a ragadozóknak, mert azzal fogják meg, ragadják meg, a zsákmányállatot és a kicsinyüket is. Lehet foggal is és kézzel is. Mielőtt a nem ragadozó állatokkal jönnél, arra, hogy a legjellemzőbb archetipikus tulajdonság a meghatározó. Gondolj a fogasra is, amire akasztod a ruhádat. Tudod, az pedig felfogja. Felfogod te is? Éppen úgy, ahogyan a ragadozó foggal kezdi ki, vagy kezdi meg a zsákmányát, az étkezéshez is hozzá lehet fogni... sőt, több fogásos ételbe. Valamibe pedig a jövőben is bele lehet fogni, kezdeni. Olyankor valami történni fog...

 

Érteni kellene a nyelvünket.

 

---

 

A puszta nem szláv szó. A magyar “fog“ igéből van képezve - foszt, foszlik, pusztul, puszta.

Ha pedig így igaz, és a “puszta” szó nem található meg a többi fu nyelvben, miközben a “fog“ és a foszlik-pusztulhoz hasonló alakok igen, annak csak egy magyarazata lehet. A magyar nyelv őse az átadó nyelv és csak korlátozott szókinccsel terjedt észak felé lingua francaként.

 

Fog:

Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogadfogalomfoganfogamzikfoglalfoglárfogoly.

 

fosz- alapszó valószínűleg ősi finnugor örökség: vogul paszli (‘elkopik’), osztják pusz(‘kopott’), votják post (‘elnyű’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A magyar igékben l gyakorító, illetve t műveltető képző található.

 

 

 

 

-----

 

FED - FOG kapcsolata:

 

fedő, záró mozdulat (a szájban lévő fogaknál is, ahogyan szétfakasztják, szétrepesztik az ételt)

 

FOG - FOGNI - FOGOLY

 

 

 

-----

 

MESZ:

 

fed – ‘takar, leborít, véd’. Származékai: fedés, fedő, fedetlen, fedez, fedezés, fedezet, fedezetlen, fedezék. Ősi örökség a finnugor korból: vogul pent (‘becsuk’), osztják pente (‘beföd’), votják pod (‘bezár’). A szóeleji p f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fakad, fél, fog stb., hasonlóképp a nt d, lásd lúd. Lásd még fedél, födém.

 

 

fakad – ‘‹növény› nőni kezd, ‹virág› nyílik’; ‘előbuzog, kiömlik’: forrás fakad; ‘‹személyből erős érzelemmel valami› kitör’; sírva fakad, dalra fakad. Származékai: fakaszt, fakadozik. A fak- tő finnugor eredetű: vogul pakmant (‘megreped’), osztják pakemta (‘felfakad’), finn pakkua (‘megreped’). Az ősi finnugor tő alighanem hangutánzó eredetű, a buggyanó, pukkanó hangot imitálja, amely a kirepedést, kifakadást gyakran kíséri. A -d devervális igeképző. A szóeleji p f hangfejlődés

 

 

fog2 – ‘harapásra, rágásra való csontszerű képződmény a gerincesek szájában’; ‘tárgy peremén kiálló rész’: fűrészfog, kerékfog (fogaskerék). Származékai: fogas, fogaz, fogazat, fogatlan, fogzik, fogzás, fogász, fogászat. Ősi örökség a finnugor korból: vogul ponk, mordvin pev, finn pii (‘fog’). A szóeleji p f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. Lásd még faggat, fekély.

 

fog1 – ‘kézbe vesz, kézzel tart, kézzel megragad’; ‘zsákmányul ejt’; ‘hat’: nem fog rajta a szó; ‘ért’: fog az agya; ‘‹mosáskor› fest, foltot hagy’. Származékai: fogás, fogat, fogság, fogda, fogdos, fogódzik, fogó, fogós, fogható, foghatatlan, fogócska, fogantyú, fogékony, fogékonyság. Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.

 

 

FED (VÉD) - VET

 

Fedni, fedezni, védeni - ellentétesen, de ugyanolyan mozdulat, mint VET (ÜT)-ni, VÉT-eni (elvéti, elveti a sulykot).

 

 

Pattint - Pottyant - Pátyol  - páhol (hangutánzók, de kemény és lágy változata is van)

 

Vet - üt - vét

 

Fed - fedez - véd - valamit felfog (takar) értelemmel (fátyol, pólya, fal, palást, pást)

 

--

 

Ellentétes rokon szavak.

 

“Élő“ gyökök (a hangváltozásnak szerepe van):

 

A magyar nyelv nagyon gazdag ezekben. Az azonos eredetből született hangváltások a gyökök közötti logikai kapcsolatoknak a bizonyítékai.

 

——-

 

Össze fog és bont:

 

 

fon

 

pon - pongyola

 

bony- tájnyelvi bónyál (‘bepólyál’), bonyolult

 

bongy- ol / göngyöl

 

bon- t, bomlik, boncol

 

foltoz

 

pólyál

 

fél

 

val-vel

 

vál-ik

 

fal

 

 

 

——-

 

Fon:

 

Rokonok vele a latin funis, pannus, szanszkrit pan v. pan. (öszveköt, öszvefoglal), hellen πηνο−ς, πηνη, πην−ιο−ν, dóriaiasan πανιο−ν [Curtius szerént Einschlagfaden, Gewebe], német spinnen, Spindel, finn punon, magyar von stb.).