VATA - VAZUL - VAJTA - VAJDA - VEZ(ÉR) etimológiai kapcsolatai t - d - z hangváltozásokon keresztül:

jelentés: vezető

vezet [12. század vége] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőhöz vö. cseremisz wie- ’vezet’, mordvin veta-,
väte- ’ugyanaz’, finn vetä- ’húz’, észt veda- ’vezet, húz, vonszol’. A finnugor alapalak *etä- ’vezet, húz’ lehetett.
Lehetséges távolabbi kapcsolataira vö. aveszta vad-, óegyházi szláv vesti: ’vezet; házasságot köt’. A magyar vezet szóvége
-t műveltető képző, vö. tilt. Ugyanezen ősi szótő névszói származéka vezér szavunk. A vezet származékaira vö. vezető
[1395 k.], vezeték [1510 k.].

Zaicz