VAJDA - VEZETŐ / VIVŐ / VIASKODÓ
VEJ - VŐ
VŐ, (ve-vő) fn. tt. vő-t, tb. ~k. Személyr. vőm. vőd, vője, v. vejem, vejed, veje stb. A szülék irányában vőnek mondják azon férfit aki leányukat feleségül vette. A vő irányában pedig az illető apa = ip v. após, az illető anya = napa v. anyós. „Vőm nem fiam, menyem nem leányom“. (Km.). Minthogy köz szójárás szerént a házasodó emberről azt szoktuk mondani, hogy feleséget vesz, vagyis N. N. nevű nőt veszi magának házastársul; továbbá, minthogy a fölserdült leányt eladó leánynak nevezik, és eladják, férjhez adják: innen okszerüleg állíthatni, hogy a vő nem egyéb, mint a visz igének részesülője vévő, honnan vőlegény = vevőlegény, valamint a mennyasszony = (férjhez) menőasszony. Egyébiránt hasonlók hozzá Budenz J. szerént a finn vävy, väy, észt väi, väu, lapp viva, viv, finnlapp vivva, vogul vuäps, mind am. vő.
https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/v-70074/vo-7170B/
visz – ‘hordoz, szállít ‹valahová›’; ‘vezet, kísér’: iskolába viszlek; ‘eltávolít’: vidd innen ezt a vackot; ‘magával visz, sodor’: viszi a víz a ladikot; ‘juttat’: túlzásba visz, diadalra visz; ‘vezet ‹valamire›’: nem visz ez jóra; ‘jut valamire, elér’: ez a gyerek még sokra viszi. Származékai: vitel, vitet, (ki)vitel, (ki)vitelez, (ki)vihetetlen. A ~ rövidebb vi- töve (pl. vi-het, vi-vő) ősi örökség a finnugor korból: vogul vij, osztják vejem (‘vesz’), votják vaj-, mordvin vije- (‘hoz’), észt viima (‘hoz’); a feltehető finnugor *víke alapforma talán rokonítható ilyen értelmű indoeurópai szavakkal: óind váhati (‘vezet, visz’), latin vehere (‘húz, visz’). A ~ből igen régen hasadt le és vált külön a vesz. Lásd még visel.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/v-F4386/visz-F44B2/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ2aXN6In0
vő – ‘leányunk férje’. Ősi örökség az uráli korból: cseremisz vinge, mordvin ova, finn vävy, lapp vivv, szamojéd bí (‘vő, sógor’). A magyar vejem alak a fő, nő–fejem, nejem alakpárok analógiájára jött létre.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/v-F4386/vo-F44F2/#Lexikonok%5ESzT-ETIM-v%C5%91
vezet – ‘előtte haladva irányít ‹személyt›’; ‘rajta vagy benne ülve irányít, kormányoz ‹járművet›’; ‘mozgalom, intézmény tevékenységét tiszténél fogva irányítja’; ‘‹anyag fizikai hatást› magán átenged’: a fém vezeti a hőt, az áramot; ‘folyamatos feljegyzésekből összeállít’: naplót vezet; ‘‹tárgyatlanul› verseny során éppen a legjobb az eredménye’: az első félidő végén még vezettünk. Származékai: vezető, vezetés, vezetőség, vezeték, vezetékes. A ~ vez- alapszava (lásd még vezér) ősi örökség a finnugor korból: cseremisz videm, mordvin vetamsz, észt vedamsz (‘vezet’). A finnugor *vete- alapforma szabályos származéka a vez-; a tőbeli t–z megfelelésre példa a ház, fazék, kéz, víz.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/v-F4386/vezet-F445F/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ2ZXpldCJ9
