Tegnap láttam a Copperfield Dávid új filmváltozatát, és azóta gondolkodom azon, tetszett-e vagy sem.

Előrebocsátom, hogy azok, akik olvasták már a könyvet, előnyben vannak, mert elég sok nevet fogok megemlíteni.

Az rendben, hogy a történetet kissé lerövidítették, elvégre a teljes művet legföljebb sorozatban lehetne átültetni.

Az is, hogy időnként egy ici-picit eltorzították a jellemeket, elvégre mindenki másként képzeli el a hősöket, én nem pontosan így.

Elismerem, a jelmezek korabeliek, az angol vidék idilli, a londoni környezet szurtos és nyomasztó.

Most elnézést kérek az angolosoktól, de amikor a könyvet olvastam (ifjúsági kiadás volt) a keresztneveket magyaros formában írták, ez rögződött bennem, és így is fogom írni.

Jönnek a fenntartásim. Tudom, egy begyöpösödött fejű konzervatív vagyok, ráadásul még szeretek is az lenne, talán ezért furcsállom, az alábbiakat.

Dávid, a szem és hajszínéből ítélve indiai.

Ham néger, a ugyanúgy, ahogy Ágnes, a későbbi második feleség is. Az apja viszont kínai.

Szerencsére Steerforth fehér, viszont az anyja fekete, a diáktársai jó része is.

Ami kis Emmát illeti, nem látok benne annyi vonzerőt, hogy egy ficsúr a figyelmére méltassa, még ha csak rövid időre is. Durva a keze, halat belez, és feltehetően folyton halszaga is van.

Dóra azért szőke hajú, kékszemű, és kellőképpen gyerekes.

Betsy, a nagynéni is különc, mint oly sok Dickens-hős. Szerintem a legjobb alakítást a hóbortos Dick úr nyújtotta.

Micawber urat sosem tartottam aranyszívúnek, itt még kevésbé, potyás a kis drága.

Viszont elismerem, hogy Uriah Heep kellőképpen undok, alázatos (vagy azt színleli) és ahogy mostanában mondják, passzív-agresszív.

Szegény Dávid meg bigámista gyanúba keveredik, mert sosem említik, hogy az első felsége meghalt.

Na jó, elég a leszólásból, hiszen ha ennyit gondolkodtam rajta,  nem is lehet az olyan rossz! Ráadásul erős késztetést érzek, hogy elővegyem a könyvet, és legalábbis belelapozzak.