Egy érdekes kérdés, hogy kik indíthatják el a fizika megújítását.

 

Az idősebb kutatók, tanárok, egyetemi professzorok nyilván nem. Ők a régi fizikán nőttek fel, ez segítette őket a tudományos ranglétrán való előrejutásban, ennek köszönhetik jó beosztásukat, jó fizetésüket, a kutatási lehetőségeket. És őnekik van a legnagyobb veszítenivalójuk is, ezért nem fognak kockáztatni. 

 

Ki jöhet még számításba?

A fiatalabb, kreatív gondolkodású kutatók és tanárok. Őnekik ugyan nincs veszítenivalójuk, olyan értelemben, hogy tudományos hírnevüket elveszítenék. Viszont egzisztenciálisan nagyon is sok veszítenivalójuk van. Itt tehát csak azok a bátor emberek jöhetnek szóba, akik meg merik kockáztatni, hogy elvesztik állásukat.

 

 

Kik maradnak?

Azok a kívülállók, akik nem függenek sem egzisztenciálisan, sem tudományosan a  nagy befolyással rendelkező hivatásos vezetőgárdától.  A kívülállók azonban nagy hátrányban vannak. Egyrészt nem rendelkeznek sok fontos ismerettel, amire szükségük lenne. De ami még rosszabb, nincsenek meg a kutatáshoz, a kísérletezéshez szükséges lehetőségeik. Eszközök, labor és pénz hiányában nehéz kutatni. Azonkívül ki vannak téve a hivatásosok által fújt ellenszélnek is.

 

 

Ezek szerint fel kellene adni a fizika megújításának tervét? Szó sincs róla. Csak figyelembe kell venni a realitásokat, és ehhez kell alkalmazkodni.