==============================================================================
Alhambra kapui (Seven Gates of Alhambra) CD-Borító szövege:
===========================================================
Sokat gondolkodtunk rajta, mi módon segítsük megjelenéshez a Czigi hagyatékból
előkerült, gyönyörű zeneanyagot? Szabad-e hozzányúlnunk, nem veszünk-e így épp
el belőle, vajon mit szólna az általunk hozzátett gondolatokhoz? Tetszene neki
vagy elvetné őket? Esetleg egyik-másikat igen, a többit nem? Némelyiket
továbbgondolná és alakítana rajtuk? Esetleg erről nekünk újabb ötletek
ugranának be, amiket aztán megintcsak a mérlegre tenne?
Ezt a játékot már sohasem fogjuk lejátszani. Pedig valahogy így dolgoztunk
annak idején. Együtt.
Ebben az anyagban is van számos téma, amelyikről pontosan érezni, milyen lett
volna Solaris-számként. Hogy valamit mégis megmutassunk ebből a lehetőségből,
a továbbgondolás mellett döntöttünk. No, nem mindegyik számnál. Alapvetően azt
szerettük volna, ha az anyag az marad, amivé Czigi alakította. A "Personal
Gravity" első felében térünk el nagyobb mértékben az eredeti vonaltól (Ullmann
Zsuzsa, Bogdán Csaba, Erdész Róbert, Kollár Attila), az Aprilban pedig
megpróbáltuk egy kicsit "Solarisos" hangszereléssel megszólaltatni Czigi
alap-elgondolását. (Vincze Lilla, Gömör László, Kollár Attila, Vámos Zsolt). A
"Bangkok"-ban pusztán kézi dobok erősítik a ritmusszekciót (Gömör László), a
"Tango, Tango"-ban és a "Seven Gates of Alhambra"-ban egy-egy basszusdallam
született az eredeti hangszerelés mögé (Pócs Tamás, Kisszabó Gábor). A többi
dal érintetlen maradt.
Mindegyikben megőriztünk mindent, amit Czigi feljátszott. Kevert anyagot
használtunk a hozzájátszásokhoz, hogy mindenütt, ahol kibújik az eredeti
hangszerelés, az szóljon, ami eredetileg szólt. Olyan hangszínekkel és olyan
arányokban.
Néhol ez nem egyezett azzal, amit mi kevertünk volna. Különös módon épp a
gitárokat emeltük volna ki helyenként, mégis úgy gondoltuk, akkor járunk el
helyesen, ha itt is meghagyjuk a döntést Cziginek. Ahogy a számcímekben is.
Nem véletlen, hogy a magyar kiadáshoz sem fordítottuk le őket. Valamiért
kizárólag angol változatokat adott meg a hátrahagyott master-kazettán, így a
borítón is ezek szerepelnek.
Egy fontos dologban azonban minden bizonnyal változtattunk. A címadó dalban.
Az elsőként előkerült kazettán nem volt ilyesmi megjelölve. Ahogy
meghallgattuk és átgondoltuk az anyagot, szinte kínálta magát a "Seven Gates
of Alhambra", mint a koncepció magja.
Hét fajsúlyos tétel, a mindenütt felbukkanó spanyolos betétek, az elektronika
és a nagyon finom dallamvezetések ellentétének megborzongató párhuzama az
Alhambrát jellemző kettősséggel, titokzatossággal, a kultúrák találkozásának
gyönyörű jelképével mind-mind azt sugallta, hogy eköré kell felfűzni a lemez
gondolatmenetét. Ez a számok sorrendjében is hozott némi változást: a
bonus-trackként megjelölt "For Beginners" amolyan gúnyos fricskaként a végére
került - az első helyről, a Personal Gravity pedig az album indító tétele
lett, a további sorrend azonban érintetlen maradt.
Utolsó két bónuszként illesztettük az anyaghoz az April és a Personal Gravity
rövidített változatát (ún. Radioeditjét)
Már szinte mindennel kész voltunk, mikor előkerült egy másik kópia. Ennek
gerincén a "Personal Gravity" felirat olvasható. Ez minden bizonnyal azt
jelenti, hogy Czigi ezt szánta címadó tételnek. Ha el is tértünk ettől az
elképzeléstől, úgy érezzük a lemez akkor teljes, ha szólunk róla.
Végezetül, még annyit szeretnénk még elmondani, hogy a Solarisban illetve a
Napoleon Boulevardban eltöltött közös évek egyikünkből sem múltak el
nyomtalanul. Mindannyian úgy gondolunk Czigire, mint aki elválaszthatatlanul
hozzátartozik mindahhoz, amit együtt alkottunk.
A SOLARIS éS A NAPOLEON BOULEVARD EGYKORI TAGJAI
Alhambra. A "Vörös Vár"
-----------------------
Mohamed Ibn Juszuf Naszr, a Naszrid-dinasztia alapítója rakta le a "Vörös Vár"
alapjait a XIII. század közepén. Évszázadok alatt formálódott olyann,
amilyennek megismerte a világ. Nevét a vörös kőből épült, 23 toronyból álló
bástyarendszerről kapta.A Mór királyi székhely magán viseli a kelet kézjegyét
éppúgy, mint a nyugat érintését Granada földjén.
De nem csak a kultúrák találkozásának jelképe.
A súlyos és könnyed éppúgy jellemzője, mint a hatalom és az elmúlás. Egy
letűnt kultúra levegőjét árasztja. De még ilyen messziről is érezni ennek a
kultúrának az erejét.
A Naszrid-dinasztia 250 éven át uralta Granada földjét, Spanyolország utolsó
nagy mór királyságaként. És az igazság pillanata különös évben jött el:
1492-ben! Éppen akkor szűnt meg létezni a Mór Birodalom Európában, mikor
Kolumbusz először tette lábát az Új Világ földjére!
A megdöbbentő egybeesés nem segít megtisztítani Alhambrát különös misztikus
sugallatától.
Washington Irving "Alhambra történetei" 1832-ben jelentek meg, de Victor Hugo
és Théophile Gauthier is csodálattal adózott a távozni készülő középkor és a
beköszönő Újkor e döbbenetes jelképének.
==============================================================================
Nostradamus Próféciák könyve CD-Borító szövege:
===============================================
Hosszú ideje foglalkoztat bennünket a "Nostradamus-legenda". Persze nem
feltétlenül úgy mintha hinnénk benne. Sokkal inkább úgy, mint egy misztikus
variáció a nagy kérdésre: mennyire vagyunk az idő folyásához kötve? Tényleg
átléphetetlen fal választja el tőlünk a jővőt? A kérdés attól elgondolkodtató,
hogy nincs rá válasz.
Sok helyről merítettünk, sok elemből raktuk össze a képet, ami a lemez
történeti alapja lett. Forrásainkat teljesen kritikátlanul kezeltük. Mintha az
első szótól az utolsó szóig igazak volnának, pedig sokszor önmaguknak is
ellent mondanak, nemhogy egymásnak. Mégsem vizsgáltuk, melyik állja ki az
igazság próbáját és melyik nem. Ha valahol rés tátongott, saját fantáziánkkal
pótoltuk ki. Tovább szőttük a legendát. Egyszerűen beleéltük magunkat a "mi
lenne, ha..." borzongató világába.
Monumentális titokzatos filmet képzeltünk el. Ehhez írtunk zenét. Sosemvolt,
nemlétező képsorokhoz.
A felhasznált kilenc jósvers és az "Előszó" szabadon lezelt műfordítás.
Némelyik 2-3 négysoros töredékből állt össze, Nostradamusnál sokszor máshol és
máshogyan szerepelnek. Aki a lemez alapján szeretne hitees képet alkotni a
próféciákról, nem fog sikerrel járni. Nem a történeti hűség szempontjai
szerint jártunk el. Nem is Nostradamus prófétai erényeit szerettük volna
igazolni vagy cáfolni. Csupán eljátszottunk egy gondolattal, azt remélve, hogy
másokat is megérint a bizsergető bizonytalanság; tényleg titok a jővőnk?
"Csupán a Sors szeszélye hozta úgy, hogy a zenekari fotóról mintha hiányozna
valaki. Egyszerűen úgy néz ki.
Mára, szomorú beteljesülésként, már tényleg hiányzik.
1998. december 27-én hajnalban, mindannyiunk számára megdöbbentően és
váratlanul meghalt régi társunk, a zenekar alapító tagja és gitárosa: Cziglán
István.
Annak a telefonbeszélgetésnek már csaknem 20 éve, amelyikben elhatároztuk a
zenekar megalapítását.
Órákon át mondogattunk egymásnak különféle név-variációkat. Aztán egyszer csak
beugrott Stanislaw Lem regénye. Azonnal éreztük, hogy rátaláltunk a
megfejtésre.
A zenék is valahogy így születtek, lázas próbálgatás közben.
Tíz éven dolgoztunk együtt. Utoljára négy évvel ezelőtt, Los Angelesben
álltunk egy szinpadon. A "Live In Los Angeles" volt az utolsó közös lemezünk.
Ma már azt is tudjuk, betegsége akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a
további közös munkában.
Mindannyian úgy érezzük, annak a régi Cziginek itt volna a helye.
Közöttünk."
==============================================================================
Zenei Boszorkánykonyha (Musical Witchcraft) CD-Borító szövege:
==============================================================
Nem tűnik távolinak, mégis 18 év telt azóta, hogy 1980-ban a Solaris
együttessel elkezdtük játszani a saját zenénket, minden különösebb műfaju
megkötöttség nélkül, egyszerűen azokat a zenei motivumokat és hangulatokat
állítottuk egymás mellé, amelyek akkoriban bennünk kavarogtak. Nekem mint
fuvolistának speciális szerepem volt, mivel dallamhangszerként a klasszikus
rockzenei felállás (dob-basszusgitár-gitár-billentyű) kiegészítő elemének
kellett megtalálni a megfelelő helyet. Rengeteg próba és koncert után az
1984-ben megjelent Marsbéli krónikák c. Solaris nagylemez jelentette azt a
zenei tartalmat, amihez azóta is mérjük magunkat. Mindazoknak, akik szeretik a
azt a zenei stílust, amit a Solaris-szal megnyitottunk, bizonyára nem lesz
idegen ennek az új lemeznek a zenei világa sem. Alapvetően a reneszánsz és
barokk zene dallamvilága és az instrumentális rock hangzásai keverednek a
dalokban. Több mint három évvel ezelőtt, a los angeles-i progfest '95 koncert
meghívás előtt kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy az évek során
felgyülemlett új zenei ötleteket és dallamokat önálló lemez formájában
megvalósítsam.
Nagyon örültem annak, hogy a lemez tervének megszületése után korábbi
zenésztársaim első szóra vállalták a közreműködést a dalok elkészítésében, így
igazi csapatmunka eredménye hallható a lemezen.
Minden magyar és külföldi zeneszerető embernek ajánlom ezt a lemezt. Nagyon
sokat gondoltam a dalok készítése során arra, hogy milyen hatást vált ki a
hallgatóságban. Kiváncsian várom - zenészbarátaimmal együtt - a visszajelzést
az élő koncerteken is, hiszen ez a legegyértelműbb fokmérő a zenei hatás
megítélésére.
Kollár Attila
==============================================================================
