A mai modern fizikának további hatalmas problémája egy korrekt gravitációelmélet hiánya. 

Miért gondolom ezt?

 

A klasszikus newtoni fizikában sikerült a gravitációnak, mint erőnek a képletét tisztázni. Két test közötti vonzóerőerő arányos a két test tömegével, és fordítottan arányos a két test közötti távolság négyzetével. 

 

Bár Newton tudta, hogy a gravitáció nem távolhatással működik, a gravitációs képletébe a közelhatással járó hatássebességet nem építette be. Vagyis a hatás sebessége nem szerepel a képletében, ami tulajdonképpen végtelen nagy hatássebességet feltételez. Mivel azonban a hatássebesség nagyságrendekkel nagyobb, mint az égitestek sebessége, így az égitestek pályaszámításánál ez nem okozott az ő idejében problémát. De a pontosabb számításoknál már problémát okoz, ezért a newtoni elmélet ma már nem elegendő.

 

Még nagyobb probléma van az einsteini gravitációs elmélettel, mert ez el sem ismeri a gravitációs erő létezését, hanem megpróbálja a misztikus téridő geometriájára visszavezetni a gravitációt. A téves kiinduló alap ellenére, a számítási módszer részben használható. Az a része, amelyet Marcell Grossmann vitt be az elméletbe a Riemann geometria felhasználásával. 

 

Mivel egyik elmélet sem alkalmas a gravitáció jelenségének helyes leírására, ezért egy teljesen új alapokra helyezett gravitációelméletre van szükség. Ennek kiindulási alapja a következő:

 

1. A gravitáció valóságosan létező fizikai jelenség, amelyet nem lehet geometriára visszavezetni 

2. A gravitáció közelhatással működik, a testek közötti vonzóerőt a gravitáció mező közvetíti

3. A közelhatás miatt a gravitációs hatás nem lehet végtelen sebességű, hanem valamekkora véges értéknek kell lennie

 

Ezeken az alapelveken kell felépíteni a gravitáció mezőelméletét. 

Ez már nagyrészt el is készült. Elnevezése: GRAFIT. (Gravitational Field Theory)