Élvezetes a konklúzió is.

"...egyes tárgytípusok elterjedésének vizsgálatánál Curta az Al-Duna vidéki lelőhelyeket veszi csak figyelembe, és a cseh- és morvaországi, a szlovákiai és dél-lengyelországi leleteket kihagyja.101 Munkája bár több esetben általánosításokra törekszik, így elsősorban regionális jellegűnek tekinthető, és így a könyv elsősorban az al-dunai szlávok 6–7. századi régészete és története összefoglalása.102

A könyv rendkívül nagy jelentőségű Kelet-Közép-Európa koraközépkori régészete és történelme szempontjából is. Curta leszámolt a 19. századi romantikus nacionalizmus örökségével, és modern kultúrantropológiai és ethnoszociológiai elméletekkel pótolja azt. Az amerikai kutató mítoszt döntöget, és tabukat sért meg, könyvével pedig valójában egy alternatív szláv őstörténetet ír, melynek konklúziója nem az, hogy így volt, hanem – ha lerántjuk a téma másfél évszázados kutatásának ideológiáit és toposzait – így is lehetett." [Csiky, 12]