A mozgás problematikáját (egy kérdés kivételével) tisztáztuk.
De van egy másik nagy probléma is a relativista felfogással. Ezt úgy szokták fogalmazni, hogy a rendszerek egyenrangúsága. Mit is jelent ez?
A relativista felfogásban ez azt jelenti, hogy nincs kitüntetett rendszer. A természet leírásában minden rendszer egyenértékű. Más szavakkal, minden megfigyelő egyenrangú, egyikőjük sem mondhatja, hogy én látom az igazi valóságot, mert a relativizmus szerint minden megfigyelő a saját valóságát látja, ami egyformán igaz.
Boncolgassuk ezt egy kicsit részletesebben! Ha több megfigyelő érzékel egy jelenséget, akkor az egyes megfigyelők láthatják különbözőképpen a jelenséget. Ennek oka lehet pl. az egyes megfigyelőknek a jelenségtől való távolsága, vagy a megfigyelők különböző sebessége is. Például, egy tisztáson álló fát az egyik megfigyelő láthat nagynak, mert közel áll hozzá, de egy másik megfigyelő ugyanezt a fát láthatja kicsinek, mert távolról nézi. Melyiküknek van igaza?
A relativizmus azt mondja, hogy a fa lehet egyszerre kicsi is, meg nagy is. Nem lehet eldönteni hogy mekkora, mert mindegyik megfigyelés egyenrangú. De a relativista tovább megy. Azt mondja, hogy a fának nincs egy valóságos magassága, hanem annyi magassága van, ahány megfigyelő méri. Aki távolról kicsinek méri a fát, annak a fa kicsi. Aki közelről nagynak méri a fát, annak a fa nagy.
A relativista gondolkodásmód szerint tehát nincs egyetlen egy hiteles valóság, hanem minden megfigyelőnek külön-külön valósága van, és ezek a valóságok egyenrangúak.
Ugyanez vonatkozik a különböző sebességgel mozgó megfigyelőkre is. Ha egy gyorsan mozgó megfigyelő a fa szélességét kisebbnek látja (számára megrövidül), akkor az ő valóságában a fa keskenyebb. Ha egy másik, lassabban mozgó megfigyelő a fát szélesebbnek látja, akkor számára a fa szélesebb. De a fának nincs agy hiteles (valóságos) szélessége, mert minden megfigyelés egyenrangú.
Ilyen eszement eredményekre vezet a modern fizika relativista gondolkodása.
Ezzel szemben az újfizika (meg a klasszikus is), azt mondja, hogy létezik egy megfigyelőktől független objektív valóság, amelyet a megfigyelők mérhetnek ugyan különböző értékűnek (távolságtól, mozgásállapottól függően), de ettől a valóság nem szakad szét több saját valóságra.
Ehhez a régi ésszerű állásponthoz tér vissza az újfizika.
