Curta könyvének legfontosabb és leginkább vitatottabb részében tagadja
a szláv migrációt, a Prága-kultúra létét és a szlávok létrehozásáról (making of the
slavs) beszél. Elmélete szerint a szláv ’ethnie’ és az anyagi kultúra is az Al-Duna
vidékén Jusztinianosz erődépítési programjának következtében külső nyomásra
jött létre. Mindez fontos társadalmi változásokkal együtt járt, melynek során új
hatalmi elit jött létre. Az új elit fő feladata a Balkán elleni betörések megszervezése
volt.

A külső nyomás hatására megerősödött társadalmi versengés következtében
fontosabbá vált az emblematikus stílus és ez által kialakult az al-dunai
szlávokra jellemző anyagi kultúra. Curta szerint tehát a szláv a bizánci forrásokban
egy összefoglaló elnevezés (umbrella-term), melybe akár több etnikum is
beletartozhatott.96

Nem kétséges, hogy a bizánciak összefoglaló elnevezésekkel tették világosabbá
maguk számára a barbárok számukra átláthatatlan etnikai tarkaságát. Az is
nyilvánvaló, hogy a forrásokban nem a modern értelemben vett etnikai elnevezésként
használták a szklavénoi szót. Az azonban már kérdéses, hogy valóban

létezett-e közös szláv-tudat. Ennek első emléke a 12. századi Orosz Évkönyvekből
(Poveszty Vremennih Let) származik, bár elképzelhető, hogy voltak ennek
előzményei is.97