Az új fizika alapelveinek kiválasztásánál abból érdemes kiindulni, hogy melyek a modern fizika hibás tézisei.

 

Nos, szerintem a modern fizika legnagyobb rákfenéje  a tisztán relativista szemléletmód. Ez konkréten pl. azt jelenti, hogy a mai modern fizika tisztán relatívnak hiszi a mozgást. Ez a hibás szemléletmód persze nem a semmiből jött, hanem a tévesen értelmezett tapasztalatból.

 

Valamikor régen a mozgás abszolút jelentésű volt. Ténylegesen mozgónak azt nevezték, ami a földhöz képest mozgott, vagyis a föld volt az abszolút nyugvó viszonyítási alap . Itt lenn a földön ma is ez a gyakorlat. 

 

Azonban az eget vizsgálgatva rájöttek, hogy maga a Föld is mozog, kering a Napkörül. Így már a Földet nem lehetett abszolút állónak tekinteni, és nem lehetett a többi égitest mozgását a Földhöz viszonyítani. De arra is rájöttek, hogy egyik égitest sem képes eljátszani az egész univerzumra érvényes abszolút nyugvó pont szerepét. Ebből azt a téves következtetést vonták le, hogy abszolút nyugalom és abszolút (valóságos) mozgás nem is létezik, csakis relatív mozgás. Ennek a téves felfogásnak az a lényege, hogy tagadja egy olyan viszonyítási bázis létezését, amelyet  természet jelölt ki. Ehelyett hanem mi magunk kijelölhetjük bármelyik másik testet viszonyítási alapnak.

 

Ennek a szemléletmódnak az lett az eredménye, hogy pl. ugyanúgy jogos azt mondani, hogy a Föld kering a nap körül, mint azt, hogy a Nap kering a Föld körül. Ez csupán viszonyítás kérdése, mikor mi a célszerű.

 

De más probléma is van a relativista szemléletmóddal. Ugyanis a forgó mozgás sem értelmezhető tisztán relatív mozgásként, mert a forgásnak mérhető jelei vannak, pl. a centrifugális erő megjelenése a forgó testen. Vagyis a forgó mozgást mindenképpen valóságos (abszolút) mozgásnak kell tekinteni. Láthatjuk, hogy a tiszta relatív mozgás nem tartható. Mindezek ellenére a mai fizikusok görcsösen ragaszkodnak ehhez a hibás relativista szemlélethez. 

 

Az újfizikában ezt a kérdést feltétlenül rendezni kell.