Amit kifelejtettem : persze hogy meselunk. Minden este. Minden zoldseget. Ha unjak a mesekonyvet, akkor a vekkerorarol vagy a saros ciporol. Es odabujunk az apjukkal mellejuk- ez az o orajuk este: nincs melo, nincs telefon, nekik vagyunk ott. Es amikor valamelyikunk nincs otthon a munkaja miatt, ez az, amit a legjobban hianyolnak. A kizarolag nekik szolo figyelmet .