“Ha a PIE hangsor esetén CVC-CcV, majd ebből szláv: CCV-CV, miközben a magyar eleitől fogva CVC-CV, akkor azt mondhatjuk, nagy általánosságban a magyar változás nélkül magában hordozta a PIE hangképet, szemben azokkal, akik azt állítják, hogy tömegével vettük volna át a szláv szavakat. - Hogy aztán „egészen véletlenül” majdhogynem az eredeti PIE hangsorrá visszaalakítsuk...... (Nethem/Rédei-X02.) /

Nagy munka, de ildomos lesz elkészíteni egy U-FU-PIE-A (urali- finnugor-proto-indoeurópai-altaji) szóösszehasonlítást, kiélezve a magyarra, aholis elsőre kitűnhetnének a fentebb említettek. (Egy rövidke példa: a TESZ kalács1, kalács2 kalács3 problematikája: alapértelmük összefügg, de TESZ-beli levezetésük hibás, komplexitás mentes (szláv őseredetiként a *кoлo szót, majd a кoлoчъ szót jelöli, ősszlávként a „*kolačъ”-ot. Meglátásom szerint a „cs” képzés inkább magyar, lásd: gyutacs, dugacs, szivacs, tömecs stb. Tehát a kalács eredőbb értelműje a magas hangrendű „kelécs” a „kel” felemelkedik, megdagad, kidomborodik, igei értelméből. Aztán a „kalász” eredete, (ez is a „kelécs” pontosító jelentésváltozata „kelész” formában...) ami a TESZ szerint vagy délszláv vagy szlovák [!!], náluk jobbára „клаc”, szláv előzményeként a кoлъ (cölöp, karó értelmű) szót adja meg. Mint láthatjuk, a szláv – de nem mindenkor és nem mindegyik ! - a „saját” ősi szavaiból meg nem kutatott okból mássalhangzótorlódott szavakat csinál, hogy aztán majd a magyar nyelv ebből újra az eredetihez jóval közelebbi, vagy azzal azonos formát alkosson, meg sem említvén most azt, hogy a magyar gyökrendszer szerint e két (de jóval több jelentésű) szó is azonos ősértelemmel bírt, ezért egyező a gyökük.

Vonatkozóan még a KALLÓdik és a KALODA alapjelentése is összefüggő, ellentétben a TESZ állításaival – ugyanakkor „Kallantyú” > forgással, csavarással kapcsolatos szócsalád. Még a TESZ is megemlíti. A JÁR-KEL „kel” szava ugyanilyen értelemben, továbbá TÉR-ÜL---FOR-D-UL.....Majd egy másik tanulmányban fogok részletesebben kitérni a KAP, KAPA, KAPACS, KAPAR és társai finnugor eredetmagyarázatainak „ziláltságára”, a „karácsony” szláv átvételére, amikor ősszláv „*korčunъ” , „lépő, átlépő, fordulónap” a magyar „K#R” gyökrendszerbe minden további nélkül illeszkedik, szintúgy a „karám” erőltetett szlovák átvétele (Sumerben KAR-Á-AM = erős, bekerített terület, erős védelem). A szlávban nem magyarázható meg, a „kalács” miért maradt CVCV, a „karácsony”, „korcsuny” ősű miért lett „kracsuny” CCVCVC stb.. ) Ugyanígy a SZERDA esete. Ősszláv „*serda” > ószl. „srĕda” > „sreda” / „среда ”, amit átvesz a magyar, hogy újra „*szereda” > „szerda”-t csináljon belőle. (De hogy még a „SZER” (mint KÖZ és KÖZép !) ülés se kerüljön megemlítés szintjén sem elő, az meglehetős szemellenzősségről vall) Nincs olyan példa a világból, ami azt mutatná, hogy bármely nép is a hét napjainak megnevezését 3 különböző nyelvből szedné össze. E dolog abszurditása magáért beszél, beleillik a szláv jövevényesítő kényszerbe. (= Ha a szlávban létezik, onnan jött a magyarba.) (Maticsák Sándor: Vándorló napok - A hét napjainak elnevezése az európai nyelvekben , Debrecen, 2006.)”

2009. John Nethem 27. / 37 Nethem/Csúcs

Forrás: http://www.doksi.hu