Első topicom kérdése: Szerintetek a törvényeknek (elsősorban gondolok a büntető jogszabályokra) a kivánatosnak tartott erkölcsi ideálokon, vagy a mindennapi élet realitásain kell-e alapulnia?

Ma az első lehetőség a támogatott. Így egyes becslések szerint a jogképes lakosság kb. egyharmadával szemben bármikor büntetőeljárás indítható.

Példák:
A szexuális élet 14 éves korhatára, amikor a lányok 30%-a előbb "esik tul" a dolgon.
A drogtörvények egyszerű fogyasztókra vonatkozó részei.
Az adó-bűncselekmények 50 000 Ft-os értékhatára
stb.

SzVSz a második megoldást támogatnám - anélkül, hogy az előbb emlitett magatartásokat helyeselném - ugyanis azt gondolom, hogy a betartathatatlan törvény egyrészt pont erkölcsiséget nem sugalmaz, másrészt az emberekben megerősödik az a magatartásforma, hogy a törvényeket nem kell komolyan venni, így a törvény, a jog, és az igazságszolgáltatás lejáratódik.
Én ezt tartom az egyik fő oknak abban a jelenségben, hogy a szociológiai felmérések szerint a társadalom 70-80%-a nem önkéntes jogkövető.

Tehát szerintem a törvényeknek a közmegegyezésen és a tényeken alapuló reális elvárható minimumot, és nem az erkölcsi ideált kell megfogalmaznia. Ti mit gondoltok erről???