És emberek. Egy jó fokmérő szvsz a diktatúra ellen: mi az, ami emberséges, mi az, ami embertelen. Mi az, ami nemes és mi az, ami nemtelen.

Ha nincs egy belső eszmei meggyőződésünk, ami egy valódi értékrendet jelent, ami valóban meghatározza a jellemünket, a magatartásunkat, akkor elkezd sodorni az ár. Úszunk a többiekkel, a környezetünk hangadóival, anélkül, hogy egy igazi  vezércsillagot és nem egy hamis prófétát, hangadót, vagy diktátort követnénk.

A régi hajósokról mondták, nem azért kémlelték a csillagokat, mert el akarták érni a csillagos eget, hanem mert a csillagok állása irányt mutatott. Az ember a fényből fakadó iránymutatás, irányultság nélkül elveszik. Bedarálják. 

Olykor a diktatúrával való szembesítés is elriaszt. Mi lenne ha... el kell olvasni a Gulagot, lehet Pink Floydot hallgatni. Tanulni lehet a történelemből is. Szóval jó sok mindent lehet és kell is tenni az ellen, lelkiekben, hogy masszává ne váljunk a hentes bárdja alatt. 

Mi az, ami számomra valódi értéket jelent? Erre mindenki maga tudja a választ. És ennek az értéknek kell alárendelni a mindennapokat. És erre volna szükség, hogy mindenki megdolgozzon, megbirkózzon magában a saját lelkével. Összpontosítson, és ne hagyja, hogy a külvilág zaja elnyomja benne a lelke mélye zenéjét.