Tátámm!

 

eleven – ‘élő’; ‘élénk, mozgékony’. Származékai: elevenül, elevenít, elevenedik, elevenség. Az él1 ige folyamatos melléknévi igenevének (élő) igen korai elege alakjából (ahol ún. lágy g állt) -n határozóraggal jött létre. A gyenge mássalhangzó idővel kiesett, és a helyére hiátustöltő v került. Az eredetileg módhatározó ~ úgy vált melléknévvé, ahogy pl. a meztelen.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/eleven-F1EC7/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJlbGV2ZW4ifQ

 

 

 

 

lop – ‘engedély nélkül eltulajdonítja a másét’; ‘titkon valahova juttat’: a szívébe loptam magam; ‘‹időt› haszontalanul tölt’: a napot lopja. Származékai: lopás, lopós, lopdos, lopkod, lopva, loppal, lopódzik, lopakodik. Ismeretlen eredetű szócsalád. Lásd még lopó.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/l-F2DF6/lop-F2F81/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJsb3AifQ