Egyik kedvenc sztorim (Asszem innen a legtöbbet úgy is kezthetjük "Eccer mikó ubberúgtunk...")

A szekrény halála

Szegény Hangya a 20. szülinapján hótbetegen meg még lázasan is halódott 304-ben lévő ágyán mikor berontott 3 mocsok alkesz - nevezzük őket eccerűen Pedrónak, Pupinak, és Ákosnak - úgy döntvén, hogy ők most velem együtt ünneplik meg ezt a szép napot. Miután háromszor borítottak ki az ágyamból úgy döntöttem megiszom velük egy pohár meleg valamit valahol. A sokadik grogomat már korsóban csinálta a Navi a Galagonyában. A Pedrónak meg eszébe jutott, hogy most éppen össze van veszve szíve szerelmével, úgyhogy elkunyerálta a szomszéd asztalnál ülő KMF-es párocska hölgytaglyától a lovagjától épp most kapott ibolyacsokrétát. A virágot aztán nekm adta mondván ő ilyen részegen nem megy oda a barátnőjéhez, különben is éppen nem állnak beszélő viszonyban. A koliba viszzaérve megejtettem a virágátadást, aztán átmentem a 303-ba. Pedró éppen le akart ülni a gépe elé egy kis PF2 céljából, de a szobatársai sejtették, hogy ennek a berendezés látná kárát, úgyhogy kitessékeltek minket mondván máshol örömködjük. És akkor látta meg Pedró a tanulóból képünkbe kajánul belevigyorgó kétajtós polcos szekrényt. "Te ez belénk akar kötni." Ennyi elég is volt. Öt másodberc múlva már egymásnak feszített háttal álltunk a szekrény belsejében vadul rugdalva az oldalait. Ákos módszeresen kezelésbe vette az ajtókat, a szekrény négy lábát, majd a tetejét. Szegény pupi a röhögéstől fuldokolva hevert egy asztalon és csak annyit bírt mondani "Nem szabad... nem szabad", majd mikor az áldozat összes testrésze vízszintes helyzetbe került elkezdett ugrálni a kupac tetején. A tanulóban üldögélők (Evetke + fiúja) meg csak néztek. Mikor a halom magassága 15 cm alá csökkent rendezett farakássá alakítottuk, majd magára hagytuk. Persze a dolognak híre ment, és a titkárságra behívtak a fürkészek (akkor még nem a KKB-sek tartották a szobaellenőrzést). Hosszas alkudozás - kb. 3 hét - után annyiban maradtunk, hogy hozzuk a roncsokat leselejtezhető formára, vagyis legyen újra szekrénykinézete. vettünk pár szöget és nekiláttunk a nagy feladatnak. Egész szépen sikerült bár ha jól emlékszem az eredetileg kifelé nyíló két ajtó közül az egyiket kifelé a másikat felfelé lehetett működtetni. Aztán szépen kidobták, pedig már úgy a szívünkhöz nőtt - ráadásul hányszor elmehettünk volna belőle szalonnát sütni :(