Azt hiszem, hogy ez nem az iskola problémája, hanem az egész oktatási rendszeré.
Miért van ilyen barom teljesítmény kényszer? Egyrészt a szülők miatt, akik teljesíthetetlen igényeket támasztank a gyermekükkel és az iskolával szemben. Ma sajnos a gyermekek nagyrésze a szülői önmegvalósítás eszköze, teljesen másodlagos a gyermek érdeklődési köre, a pálya orientációban elsőbbséget élvez a társadalmi snobságnak történő megfelelés. Az iskolának a fokmérőjévé nem az átszármaztatott tudás és műveltségkép, nem a gyermekkel való törődés, a megfelelő lékör megléte vált, hanem a felvételi eredményesség. Arra, hogy egy jó felvételi statisztikát hány ifjúi élet sárbatiprásával ért el egy iskola senki sem kutatja, senkit sem érdelkel az iskolaválasztásnál. Az iskolának pedig létérdeke az ilyen irányú igények kielégítése, prostituálódnak az iskolák azért, hogy elegendő gyereket tudjanak felvenni, hiszen a gyerekhez tartozó fejkvóta nélkül működésképtelenné válnak. Ez az ismeretanyag mind korábbi tanításához vezetett, ma olyen korban tanítunk TUDOMÁNYt, amikor még a gyermek azt felfogni, képtelen. Visszaböfögni azt igen. De az egész társadalomban egy hamis műveltségkép alakult ki, amelynek eszményképe a lexikon agyú ember.
Külön gond, hogy jog nélkül nevelni nehéz. A tanulók jogait a törvény 2 oldalon keresztül sorolja, a tanárokét egy bekezdésben, amelynek a fele nem jog, hanem kötelesség. A kötelesség oldalon a helyzet fordított.
Az elismertségről jobb ha nem is beszélünk. S nem csak anyagiakról van szó.
Flusztrált, a végsőkig kizsigerelt tanároktól mit várhatunk el? Hogyan mutassanak értékeket fel, ha a személyes sorsuk a társadalmi értékrend megcsúfolása. S a gyerek látja, tudja érzi ezt.
Az iskola hibás e? IGEN. De könyörgöm egyszer legalább próbáljuk a valódi okokat kezelni, s ne a következményeket. Valaki végre alkalmazza szó szerint az Alkotmány 16.§-át!