Leviatán:
"Az Ószövetségben szerepl állatfigurák nagy része valamilyen gonoszságnak az
ábrázolására szolgál, hol allegórikus, hol konkrétabb értelemmel. Vannak olyan állatszer
alakok, melyek fenyeget szerepe ugyanabban az összefüggésben ismétldik, s
következetes célt szolgál: ezek a „káosz – állatok”, a kígyó, a sárkány, a Leviatán, a
behemót (behemah), a cethal, a vadállat, a skorpió, a békák. Ezek az állatok különféle
nevük ellenére közös nevezre hozhatók: rendszeresen negatívumot jeleznek, az
istenellenes gonosz hatalmakat jelképezik,129 valójában közös az eredetük (a Jelenések
könyvében egymástól származhatnak). Vallástörténeti elzményeik a mezopotámiai
vallási múltba vezetnek.130 A káoszállatok a Ter 1, 2 skáoszára is visszavezethetk a
számos ószövetségi utalás nyomán, s a késbbi apokaliptika (Dán, Jel) jegyében.131 Nem
mindig gonosz az értelme az ide sorolható oroszlánnak, mivel néha magát Istent, a
királyt, de az ellenséget, a zsarnokot is jelöli; az 1Pét 5, 8 – ban a sátán hasonlatává válik,
a Jel 5, 5 – ben pedig a gyztes messiás – királyra, Jézusra vonatkozik.
Ezek az állatnevek úgy mennek át az Újszövetségbe, majd az egyházatyákhoz, hogy az
intertestamentárius zsidó hit már valamennyit azonosította a sátánnal, vagy a
démonokkal.
A gazdag vallástörténeti jelentség kígyó az ószövetségi hit fejldésén belül maga is
bizonyos átalakulást mutat. A kígyó és a sárkány motívuma lényegében egy trl fakad a
különféle népek mítikus felfogásában, egymásnak szinonímái, s ugyanez állítható az
ószövetségi hitben is, ahol három állatfigura váltakozik, idvel egyre jobban azonosuló
szerepben: a kígyó, a sárkány és a leviatán (mely maga is egybefogja a „tengeri
szörnyeket”, köztük a cethal alakját). Hogy miért válhatott azonossá a kígyó a sátánnal, s
általa a sátán a káosz, az alvilág, majd a pokol urává, megmagyarázza azon ókori
vallásoknak több adata, melyek megelzték, vagy körülvették Izrael hitének alakulását.
Ababilóni Tiamat, mint az skáosz ura, sárkány, vagy kétfej kígyó képében kel harcra az
istenek ellen, akik a teremtést és a fejldést akarják, s harcához különféle démoni
szörnyeket hoz létre.132 Mezopotámia vallásaiban a kígyó elsdlegesen a káosz állataként
szerepel. Ehhez hasonlóan Egyiptomban is megjelenik, mint az skáosz megtestesítje,
és jelenléte a földalatti dimenziókat, s a vizeket is érinti, az alvilág termeinek rzje is,
s a sötétség démonaként uralja az éjszakát meg a zivatart. Mindezek mellett, ezekkel
ellentétesen képviselte a bölcsességet és az okosságot is, mely tulajdonságokat,
Egyiptomból importálva, majd a gnoszticizmus fogja újra elnyben részesíteni.133
A Teremtés könyve 3. fejezetének kígyóját egy régi hagyományrétegbl a jahvista
szerkesztk a 10. század körül vették be a bűnbeesésrl szóló tudósításukba. A
szokványossá vált egzegetikai magyarázat így fogalmazódik meg: „A kígyó nem azonos a
sátánnal, bár a késbbi hagyományok így magyarázták (pl. Bölcs 2, 24).”134 Hasonló
felfogás így folytatja: „a Genezis írásának idejében még nem volt meg egy személyes
gonosznak a fogalma”.135 "
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar
Budapest
Dogmatika Tanszék
Jézus Krisztus a szabadító
A személyes gonosz hatalmának megtörése,
mint a megváltás egyik dimenziója
Doktori értekezés
Dissertatio ad doctoratum
Készítette: Gál Péter
Témavezet: Dr. Puskás Attila tanszékvezet egyetemi tanár
2009
