"egy új sorozat kezdetekor nem rögtön a legfájdalmasabb, szívszaggató drámát akarom látni, átélni."

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy de.

Szeretem a DS9-t, és Sisko személyében kaptam egy személyes és hivatásbeli tragédiákat átélő, ezért önmagával vívódó és válaszút előtt álló főhőst egy hasonló jelentésű keretben (Bajor felszabadulása a megszállás alól és a hogyan tovább kérdések), a korábbiakhoz képest árnyaltabban bemutatott felütéssel. Az is beszédes, hogy nem űrhajó, hanem űrállomás, ami a befelé figyelést (és egy zártabb térben fellépő konfliktusokat) vetíti előre a fényéveket átívelő kalandkeresés helyett, ahol statikusabban ábrázolt figurák kerülnek mindig új helyzetbe.