DS9: továbbá feltűnő a kezdőrészben a Picarddal való antagonista pozicionálása is Siskonak. Tehát megkapjuk az új Főhőst, akinek mintegy átadják a stafétát a régitől, Picard kapitánytól. Mostantól ő lesz az új parancsnok, csodálja őt a néző, érdekelje ő a nézőt, tiszteljük őt, ahogy eddig Picard-ot, üzeni a cselekmény és ezt hangsúlyosan, explicit teszik; Picard megjelenik először emlékekben is, majd személyesen, egy kulcsjelenetnek szánt Picard-Sisko kettős jelenetben.
Ez rendben is lenne, a fanok igénylik, szeretjük a kereszteződéseket, oda vagyunk azért, amikor az egyik sorozat szereplői megjelennek a másik sorozat történéseiben. Hitelesítik az ilyenek a Star Trek Univerzumot. Ennek tetszenie kéne nekem is.
Na de hogyan? Hogyan történik itt, milyen beállításokban, narratívában szerepel Picard?
Egyértelműen deheroizáló, kijózanító, béna módokon. A kezdő hatásvadászó jelenetekben (lásd az elősző hozzászólásomat) mint Locutus, a könyörtelen Borg támadó jelenik meg, aki okozza az új főhős, Sisko elviselhetetlen tragédiáját, szerelmének-feleségének kíméletlen elvesztését.
Hát miért pont így? Miért csinálják ezt? Miért pont Picard életének legrosszabb óráit viszik át az új sorozat kezdésébe, miért ebben a Borg támadásban történik ez a dráma? Akárhogy máshogy is megírhatták volna, ha már mindenképpen azzal akarnak indítani, ahogy Sisko elveszíti a szerelmét. Bármilyen más támadást, balesetet megírhattak volna, még a Borg támadás is menne Picard nélkül is.
Természetesen akik ismerik a TNG-ét és megszerették Picard kapitányt, bizonyára felmentik magukban, nem teszik felelőssé az okozott halálokért, hiszen asszimilálva volt. De a közvetlen megjelenés mégis az, hogy Sisko a nagy, magasztos áldozat és Picard bűnös, elkövető. Továbbá bőven lehetnek olyanok, akik nem ismerik jól a TNG-ét és úgy kezdik nézni az új sorozatot, az ő számukra meg Picard tényleg taszító, bűnös lehet ebből.
Más aspektusokból is az látszik, hogy a DS9 indítása le akarja rombolni Picard nimbuszát, máshogy, átértékelve, deheroizálva akarja láttatni - párhuzamosan azzal, hogy Siskot pedig hősnek, nagy embernek, csodálatraméltó személyiségnek. Ellenpólusként mutatják fel, amihez joguk van, de nem értem miért. Például a gyerek-vonal: míg Picard legendás vonása, hogy nehezen jön ki a gyerekekkel, nem tud jól bánni velük - Siskoról már az első epoizódból megtudjuk, milyen kitűnő apa, jól ért a gyerekek nyelvén. Már csak ezért is szeressük őt, ne pedig a karót nyelt Picard-t.....
És a kulcsjelenet: mennyire máshogy is meg lehetett volna írni. Úgy például, hogy valami baj, probléma történik, amiben az Enterprise és a DS9 együtt dolgozik, Sisko és Picard valahogy együtt oldja meg, egymást segítve, tisztelve. Közben lehetne feszültség, ellentét, és lehetne feloldás. A staféta átadása így volna természetes és konstruktív.
Ehelyett mit látunk? Picard - akiről a néző már tudja a Borg támadást és hogy mit okozott Siskonak - magához rendeli. Mintegy eligazításra. A beszélgetésük pedig feszültséggel és ellentéttel teli, megint Sisko szemszögéből irányítva. Hiszen azonnal úgy indít, hogy "rég nem láttam", Picard csodálkozására, hiszen ő nem ismeri Siskot, majd felvilágosítja, hogy ott volt a Borg támadáskor. Ezért történik a jelenet, hogy kínos helyzetbe hozzák Picard kapitányt, Sisko pedig elfoglalja az Áldozat pozícióját. És hogyan reagál Picard? sehogy. Kelletlenül elfordítja a fejét és másról kezd beszélni. !!!
Nahát, a híres Picard! szembe se tud nézni a múltjával, bénán kitér, nem képes kezelni a helyzetet. A jelenet azután megy tovább, a feszültség tapintható, nincs megoldása, az egésznek se füle, se farka. Mindenre való, csak arra nem, hogy Picard kapitányt rokonszenvesnek érezze a néző.
Igy írták meg, és ez megint hiteltelen és manipulatív szerintem. Nem is értem, Patrick Stewart miért ment bele az ilyen béna megjelenítésbe.
Szóval Siskot olyan főhősnek szánták, aki sok mindenben Picard ellentéte, de ehhez nem az igazi TNG-Picard személyiséget hozták ide, hanem annak béna, lebutított változatát. És ez nekem szintén nem tetszik, ellenszenvessé teszi a DS9 indítását, nem pedig szimpatikussá.