"Figyuz, és mi van akkor, ha te maszatoltad össze a fejembe a sztorit. Mer egyszer úgy írtál mintha egy láma vagy strucc köcsöge lennél, aztán meg úgy, mintha azt hogy dehogy"

ezt mondjuk megértem. az a helyzet, amit először írtál, amit meg maszatolásnak látsz az az, hogy nincs szükségem ilyen kapcsolatra, és mivel erőszak mellett követi el, ezért normális kapcsolatnak sem lehet nevezni. és sokszor haragból mondok dolgokat, tehetetlenségemben, ill mások tehetetlensége miatt is. mert nagyjából kvára mindegy mit csinálok, ezt a helyzetet senki nem fogja megváltoztatni. tegnap beszéltem egy bizonyos szempontból központi személlyel, aki ismer korábbról, hogy elmondjam neki mit tettek ezek a rohadékok. megbeszéltünk egy időpontot, de le fogom mondani, mert semmi értelme az egésznek. csak megint magamból csinálok hülyét. emellett egész éjjel hízelgett a tudjukki, mert ha "szerelem" van, akkor azt hiszi megbocsátok egy időre. de nem hagytam most magam. lassan megtanulok emlékezni arra, hogy ki ő valójában, és nem kábít el pillanatnyi bújással meg hízelgéssel, mert mind mögött manipuláció van. azért az elég durva, hogy ezek a pillanatnyi kényeztetések (és az, hogy nem tudsz szabadulni tőle, ami azt hiteti el veled, hogy fontos vagy) annyira erősek, hogy tényleg képesek elfeledtetni napokra évtizedek kínzását, mindazt a szart, amit elkövettek ellenem és az egész családom ellen. nagyon durva, hogy ennyire manipulálható vagyok számára. de kezdek lassan megerősödni az őrá vonatkozó realitásban, már egy vagy két hete nem tud levenni a lábamról, és úgy látom ezt ennek az érzésnek a kiterjesztésével tudom stabilizálni. mindegy, bonyolult, és úgyis félreértik, mert mindenki a saját életével próbál párhuzamot vonni, ami azért elég röhejes, mivel itt rohadtul nem arról van szó.