A próza kedvéért:
Az igazság az, ami szabaddá tesz. Igazán szabaddá. Mi az, hogy igazán szabaddá? Mit jelent írónak lenni? Hogy lehet valaki író? Sinclair ezt a komoly kérdést így intézte el: diákok érdeklpdtek, hogyan lehetnek ők is írók. Hágyan akartok írók lenni? - kérdezte, s válaszul mindenki keze a magasba röppent. Rendben van, akkor menjetek haza s írjatok, írjatok, írjatok...
Lehetne magyarázni, vitázni. Ám, szerintem inkább csak segíteni lehet. Rajtunk áll, mit kezdünk vele a megismerés után.

Mindenki számára más. Akad igazság a viszonylagosságban - hiszen ez olykor "előre nem látott esemény" is lehet, ha teokratikusan akarok fogalmazni.
Tanításaink nem változnak. Finomulnak. "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig." Olykor sötétben tapogatózunk. S ekkor dobog bennünk a hit. Várni, gondolkodni, türlemesen s a válasz meglesz.
A vérkérdés nem változott. A házassági elrendezés ugyanaz. Az alapok nem. A lelkiösmereti kérdések mások. Azok változnak.
Meglepődtem az utóbbi Őrtornyon. Olvasók kérdései. S a lényeg: testvérek! minden rátok van bízva! azt csináltok amit akartok, de vigyázzatok, mert meg lesztek ítélve! "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá." - 1Kor 6:12.

Echo, várjuk válaszod!