FÉR - BŐR

fér – ‘elég helyet talál ‹valahol, valamiben›’: nem fér a bőrébe. Igekötőkkel: összefér (‘békében megvan vele’); hozzáfér (‘utat talál hozzá’); ráfér (‘szüksége van rá’). Származékai: (be)férkőzik, (össze)férhetetlen. Valószínűleg finnugor eredetű szó. Ennek tanúja talán a votják pir, cseremisz perem (‘bemegy’), esetleg a vogul peevri (‘kézre kerül’). A jelentéstani összefüggések az előbbi véleményt támogatják; a magyar jelentésfejlődés ez lehetett: ‘bemegy’ ⇨ ‘befér ‘ ⇨ ‘elfér’. A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb.

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/f-F2003/fer-F20C8/

Az "R" hang gyakorító, reszketeg Erős hangot fejez ki, hiszen a FÉSZKELŐDIK szavunk töve is hasonló jelentésű, csak "R" nélkül.