A magyar ősnyelv hangutánzó szavai belsőfejlődésű tőváltozatai, látható, mennyire produktív a nyelvünk, különböző szócsaládokkal mutat egyezéseket az, ami magyarul összefügg:

 

forog - pörög - pödör - bodor - borít - burkol - fodor - sodor - csavar - söpör - hadar - kavar stb.

 

 

Ezeknek az összefüggő sorából szemelget a nyelvtudomány imigyen:

 

forog – ‘középpont vagy tengely körül mozgást végez’; ‘gyakran megjelenik valahol’: jó társaságban forog. Származékok és kapcsolt szavak: forgó, forgás, forgandó, forgolódik, forgalom, forgalmas, forgalmaz, forgalmista, forgat, forgatás, forgatag, forgattyú; fordul, fordulás, forduló, fordulat, fordulatos; fordít, fordítás, fordító, fordított. A fenti igék for- töve minden bizonnyal ősi hangutánzó, ill. hangfestő szótő a finnugor, vagy még az uráli korból: votják porjal- (‘forog, kering’), mordvin puvramsz (‘forgat’), szamojéd puroldam (‘megfordít’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A ~ gyakorító, a fordul mozzanatos, a fordít mozzanatos és műveltető képzőt visel. A ~ tövének magas hangrendű változata is volt (fer-, fir-), ennek származékai a ferde, fertő, förtelem, fürdik, fürge. Lásd még forr.

 

bodor – ‘göndör, hullámos’. Származékai: bodros, bodroz, bodorodik; bodri (‘göndör szőrű kutya becéző megnevezése, majd gyakori kutyanév’). Talán a fodor szónak igen régi alakváltozata; a szóeleji b–f váltakozás olyankor fordul elő, ha mindkét szó ősi finnugor p-re megy vissza. (Ez itt nem bizonyítható, mert a fodor finnugor eredete kétséges). A nem ritka bondor, bondorkás, bongyor alakok talán a göndör, kondor1 hatásával magyarázhatók.

 

 

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/f-F2003/forog-F21A7/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJmb3JvZyJ9

 

 

Ótörök jövevényeknek mondott szavak:

 

ótörök *buru/bürü

 

borít,
borul,
borogat,
burok,
ború

közös tövük: bor-, bur-

 

oszmán: bur, buru-, bür-, büri- = burkol, borít; más nyelveken is
ezzel rokon tőről származó szavak; mongol: büri és mandzsu:
buri- = beborít
bor-, bur- = takarás, befedés; egyezik vele a török: bürü-, burubúza

 

 

borjú

 

oszmán: buzagi_ = vadállat kicsinye, borjú, bárány; más
nyelveken hasonló alakú, borjú jelentésű szavak; csuvas: pəÊru,
pru = borjú; mongol: biraɣu = kétéves marha; kalmuk: biro =
szarvasmarha, ökör
Munkácsi Bernát a török-mongol alakokat iráni eredetűnek
magyarázza: avesztai: pasu és szanszkrit: paçu = marha, főként
fiatal marha
bor-j-ú; eredete: bar- = mozgás, járás, forgás (mint a barangol,
barkácsol, barom szavakban)
egyéb megfelelői: akkád: būru = borjú; hindi: bachhia {bacshia}
= borjú

 

---

 

bors fűszer(növény)

 

oszmán, csagatáj: burʒ, borʒ = bors; ujgur és csagatáj: muruʒ =
u.a.; más nyelveken hasonló alakú szavak
Munkácsi Bernát szerint az iránság területéről való: szanszkrit:
mariča- = bors(cserje)
vagy gömbölyűségéről kapta a nevét és rokon vele a borsó; vagy
csípős ízéről és rokon vele a bor (szeszes ital) és birs szó;
hasonlít rá: hellén: πεπερίς; latin: piper; német: Pfeffer; lengyel:
pieprz, stb.

 

Honfoglalás előtti török jövevényszavaink
Összeállította: Várnai János