Szinte mindenki megtapasztalta, hogy a világ nem fekete-fehér, nem rossz és jó, hanem mindezek közt a szürke 50 árnyalata és a szívárvány összes színe. 40 évvel ezelőtt aki akármilyen diplomát akart szerezni, például építészmérnökit, annak marxizmus-leninizmust kellett tanulni és vizsgázni belőle, de ettől még nagyon jó építészmérnök lehetett, elviselhető volt az egész mint kisebbik rossz ahhoz képest hogy építőipari segédmunkásként éli le az életét. A gyerekeinket sem muszáj megkímélni minden rossztól, vannak elviselhető nehézségek, tévutak, míg a tökéletesség keresése nagyon sok ráfordítást igényel és nagyon sok esetben hiábavalóan.

Az oktatás tartalma, struktúrája és finanszírozási módja olyan mélyen gyökerezik a kultúrában, hogy gyakorlatilag reménytelen a megváltoztatása, hiszen egyedüli emberként állok szembe az államhatalommal aminek korlátlanok a hatalmi eszközei. Elsősorban azon poroszosan európai/magyar és feudális attitűdön függ az egész, hogy van egy uralkodó az emberek felett, így ha éppen nem lenne akkor addig választgatnak amíg nem találnak egyet aki megmondja hogyan kell nekik élni és halni, mit és hol kell nekik tanulni, ki kapja a közpénzt és miért jó az úgy. Ez rendkívül kényelmes, mert semmiféle felelősséget nem kell a saját sorsuk miatt vállalni, leegyszerűsödik az élet, állami vagy egyházi, természetesen állam által elfogadott egyházi mert ők tudják mi a jó egyház és mi nem.

Ebben a világban kell nekünk egyénként eligazodni, a lehetőségek közt megtalálni azt az optimumot úgy, hogy nem legyen túl nagy az érte fizetett személyes ár. A felelősség a gyerekeink felé nem csak azt jelentheti hogy konfrontálódunk miattuk a világgal keresve egy ideát, hanem megtanítjuk őket élni és boldogulni egy korrupt és aljas világban ahol az emberek alattvalók.   Nem abban a helyzetben vagyunk mint Jézuskrisztus hogy az egész emberiséget kell megváltanunk, hanem elég sajátmagunk és a családunk számára elfogadható megoldásokat találni.  A többieket pedig - (c) Bogár László - , az út szélén kell hagyni ha nem jönnek velünk.