Zaicz 2006:

fed [1211 tn., 1372 u.] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul pänt- ’becsuk’, osztják pent- ’befed, bezár (ajtót)’, zürjén pId-’becsuk, bezár’, votják pod- ’ugyanaz’. A szó a finnugor alapnyelvben *pent - ’becsuk, bezár’ alakban élhetett. A finnugor *nt > magyar d szabályos hangváltozásra vö. lúd, véd. Fontosabb származékai: fedés [1372 u.], fedez [1416 u.], fedezet [1416 u.], fedetlen [1585], fedezetlen [1624], fedezék [1837]
  

vet [1131–1141 tn., 12. század vége] Bizonytalan eredetű, esetleg ősi, finnugor kori szó, vö. cseremisz üe-, wüe-’(magot) vet, elvet’, mordvin vide- ’ugyanaz’. A finnugor alapalak *että- ’dob, hajít, vet’ lehetett. Az egyeztetés hangtanilag több szempontból is kifogásolható. Az ige gyakran szerepel különféle igekötőkkel, és jelentéstanilag nagyon gazdag használatú (vö. elvet, kivet, megvet, összevet). Némely esetben jelentésfejlődésére a kapcsolódó igekötő hatott. A vet gyakori idiomatikus szerkezetekben is, vö. asztalt vet, szemét veti valakire [1372 k.], számot vet valamivel [1416 u.]. Származékaira vö. vetés [1265 tn.], vetődik [1372 u.], vetemény [1416 u.], vetetlen [1495 e.], vetél [1544], vetület [1850], vetít [1858], hozzávetőleg [1829].

Minek nézegeted azt az etimológiai szótárat, ha nem érted? A vet a becsuk, bezárból jön, a vet meg a dob-ból, a hasonló hangalak ellenére továbbra sincs semmi közük egymáshoz. A magyar nyelvben egyáltalán nincs ilyen szabály. hasonló hangalakú szavak jelenthetnek teljesen mást, míg eltérő hangalakok jelenthetik ugyanazt.