Carnuntum Creative Commons License 2021.03.30 -1 0 694

FED (VÉD) - VET

 

Fedni, fedezni, védeni - ellentétesen, de ugyanolyan mozdulat, mint VET (ÜT)-ni, VÉT-eni (elvéti, elveti a sulykot).

 

 

Pattint - Pottyant - Pátyol  - páhol (hangutánzók, de kemény és lágy változata is van)

 

Vet - üt - vét

 

Fed - fedez - véd - valamit felfog (takar) értelemmel (fátyol, pólya, fal, palást, pást)

 

-----

 

FED - FOG kapcsolata:

 

fedő, záró mozdulat (a szájban lévő fogaknál is, ahogyan szétfakasztják, szétrepesztik az ételt)

 

FOG - FOGNI - FOGOLY

 

 

-----

 

MESZ:

 

fed – ‘takar, leborít, véd’. Származékai: fedés, fedő, fedetlen, fedez, fedezés, fedezet, fedezetlen, fedezék. Ősi örökség a finnugor korból: vogul pent (‘becsuk’), osztják pente (‘beföd’), votják pod (‘bezár’). A szóeleji p f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fakad, fél, fog stb., hasonlóképp a nt d, lásd lúd. Lásd még fedél, födém.

 

 

fakad – ‘‹növény› nőni kezd, ‹virág› nyílik’; ‘előbuzog, kiömlik’: forrás fakad; ‘‹személyből erős érzelemmel valami› kitör’; sírva fakad, dalra fakad. Származékai: fakaszt, fakadozik. A fak- tő finnugor eredetű: vogul pakmant (‘megreped’), osztják pakemta (‘felfakad’), finn pakkua (‘megreped’). Az ősi finnugor tő alighanem hangutánzó eredetű, a buggyanó, pukkanó hangot imitálja, amely a kirepedést, kifakadást gyakran kíséri. A -d devervális igeképző. A szóeleji p f hangfejlődés

 

 

fog2 – ‘harapásra, rágásra való csontszerű képződmény a gerincesek szájában’; ‘tárgy peremén kiálló rész’: fűrészfog, kerékfog (fogaskerék). Származékai: fogas, fogaz, fogazat, fogatlan, fogzik, fogzás, fogász, fogászat. Ősi örökség a finnugor korból: vogul ponk, mordvin pev, finn pii (‘fog’). A szóeleji p f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. Lásd még faggat, fekély.

 

fog1 – ‘kézbe vesz, kézzel tart, kézzel megragad’; ‘zsákmányul ejt’; ‘hat’: nem fog rajta a szó; ‘ért’: fog az agya; ‘‹mosáskor› fest, foltot hagy’. Származékai: fogás, fogat, fogság, fogda, fogdos, fogódzik, fogó, fogós, fogható, foghatatlan, fogócska, fogantyú, fogékony, fogékonyság. Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.

 

Előzmény: Carnuntum (692)